Két különböző modulmegközelítés a Wifi 6 alkalmazásokhoz
A „Mangó” és az „Ananász” nevek kissé egzotikusan hangzanak, és inkább emlékeztetnek egy karibi tengerparti nyaralásra, mint a 6. generációs WiFi megoldásokra. Ha azonban átnézzük a WiFi6 IEEE szabványosítási dokumentumait, és megértjük a mögöttes összetettséget és teljesítményt, az egzotikus kifejezés már nem tűnik túlzásnak az olyan modulmegoldások esetében, amelyek 100%-ban elsajátítják ezt a technológiát.
A 2005-ben alapított cég mára a hazai elektronikai bérgyártó piac meghatározó szereplőjévé nőtte ki magát. A professzionális szolgáltatást nyújtó Elektromont Kft. a vevők igényeit szem előtt tartva, a fenntarthatóság jegyében működik.
Cikksorozatunk korábbi részeiben részletesen bemutattuk az Endrich IoT koncepciójának hardverelemeit és az azok által használt korszerű technológiákat, mint például a napjainkban használatos LPWA hálózatot megvalósító NB-IoT vagy LTE-M szolgáltatásokat. Beszéltünk a mikrokontrollerek területén az ARM és a RISC-V alkalmazásáról, illetve lokális szenzorhálózati megoldásunkról a Neo.Cortec Mesh hálózatról. Jelen írásunkban szeretnénk összefoglalni a teljes koncepciót mind hardveres, mind pedig szoftveres oldalról bemutatva azokat az eszközöket, amelyekhez az IoT területén tevékenykedő mérnökkollégák hozzáférhetnek.
A „dolgok internete” hálózati végpontjainak megvalósításánál csábítóan egyszerű megoldásnak tűnik egy vezetékmentes interfésszel egybeintegrált 32 bites mikrovezérlő alkalmazása. Ám sokszor ez „ágyúval verébre” lövés a túlméretezett számítási teljesítményhez társuló szerény I/O-képességek miatt. A szerző javaslata: a terepi frontend és az RF-interfész közti kapcsolatot érdemes lehet egy „olcsó nyolcbites” megoldásra bízni.
Amikor fogyasztóként egy akkumulátoros eszközt vásárolunk, az egyik legfontosabb mérőszám, amit elsőként ellenőrzünk, hogy meddig bírja egy feltöltéssel. Az akkumulátor élettartama a viselhető eszközök területén is kulcsfontosságú értékesítési szemponttá vált, és hasonló a helyzet az egyre gyorsuló ütemben terjedő ipari IoT-érzékelők és hasonló alkalmazások esetében is.
A termelési folyamatok és rendszerek egyre összetettebbé válnak, egyre több adatot gyűjtenek, amiket hálózatba kapcsolnak, és ehhez a közös nyelv az IO-Link. A kommunikációs szabvánnyal megteremthető az áttekinthetőség az érzékelők és működtető egységek szintjétől egészen a felhőig.