Az utóbbi években a „zöldenergia” iránti érdeklődés növekedése figyelhető meg. Ezzel együtt egyre szaporodik az igény azon alkalmazások iránt is, amelyek a szabadon rendelkezésre álló forrásokból segítenek energiát kinyerni. Ezek között a napelemes rendszerek örvendenek a legnagyobb népszerűségnek. Az árak már annyira kedvezővé váltak, hogy manapság szívesen telepítik őket akár hétvégi házakba és hobbikertekbe is.
Az Ipar 4.0 természetes közege az olyan vállalat, amelyet a termelési folyamat érzékelőitől és beavatkozóitól a vállalatirányításig és tovább, az internetes felhőig átjár a digitális információáramlás. Jelentős előnyöket ígér, ha ez „közös nyelven”, Ethernet-csomagok formájában történik. Ehhez azonban az időkritikus folyamat- és gyártásautomatizálás igényeit is kielégítő ipari Ethernet hálózati infrastruktúra szükséges.
Nem tévedünk nagyot, ha a „dolgok internetét” nevezzük meg az elektronikai alkalmazások manapság legdinamikusabban fejlődő szektoraként. IoT-végpontok milliárdjaival számolhatunk, amelyeknek egyfelől kevés energiával kell beérniük, másfelől viszont – az informatikai támadásoknak való erős kitettség miatt – a biztonságukért rendszerint megnövelt energiafogyasztással és drága fejlesztési erőforrásokkal kell fizetni. A cikk a két szempont „összebékítésére” mutat ígéretes példát.
MEMS-technológia a hagyományos kristályrezonátorok kiváltására – a „programozható pontosság”
Egy korábbi cikkünkben részletesen bemutattuk a digitális elektronikai eszközök számára létfontosságú ütemet adó „metronóm”, megbízható, stabil és hosszú élettartamú időzítő áramkörök új generációját – a MEMS-oszcillátorokat. Ezzel a technológiával gyártott oszcillátorok számos előnnyel rendelkeznek a hagyományos kvarckristály-rezonátorok alkalmazásához képest, amely utóbbi az olcsóbb ár ellenére sok nehézséget okoz, és sok esetben a tervező kénytelen kompromisszumot kötni, ami hátrányként jelentkezik az alkalmazás életciklusának egy későbbi szakaszában. A témáról szóló legújabb cikkünkben szeretnénk megmutatni, hogy milyen egyszerűen állíthatunk elő tetszőleges paraméterekkel ellátott időzítő áramkört saját magunk a SiTime, Time Machine II™ asztali programozókészülékével.
Az ipar fejlődése mindenkor a termelés hatékonyságának automatizálására szolgáló módszerek keresésén alapult. Viszonylag rövid idő alatt hosszú utat tett meg az ipar: alig néhány évtizeddel ezelőtt a vezérlőrendszerek nagy terjedelmű, megbízhatatlan és összetett relélogikára támaszkodtak. Később, a mikrokontrollerek megjelenésével ezeket a terjedelmes rendszereket sokkal kisebb, gyorsabb és rugalmasabb programozható logikai vezérlők (PLC) váltották fel. A gyakori hibák és az alacsony termelékenységi mutatók hamar a múlté lettek.
Bár egyes iparági szakemberek véleménye szerint a többrétegű kerámiakondenzátorokat (MLCC) érintő áruhiány 2020 végére megoldódik, a termékgyártók továbbra is aggódnak. A megfelelő alternatív megoldás felkutatására irányuló küldetés keretében egy több mint 650 000 tervezőmérnököt számláló online közösség lendületes tervezési versenyt hirdetett, amely többek között annak tesztelésére is kiterjedt, hogy a polimerkondenzátorok mennyire érnek fel kerámiából készült alternatíváikkal.
Napeleminverterek
Az Ipar 4.0 természetes közege az olyan vállalat, amelyet a termelési folyamat érzékelőitől és beavatkozóitól a vállalatirányításig és tovább, az internetes felhőig átjár a digitális információáramlás. Jelentős előnyöket ígér, ha ez „közös nyelven”, Ethernet-csomagok formájában történik. Ehhez azonban az időkritikus folyamat- és gyártásautomatizálás igényeit is kielégítő ipari Ethernet hálózati infrastruktúra szükséges.
Nem tévedünk nagyot, ha a „dolgok internetét” nevezzük meg az elektronikai alkalmazások manapság legdinamikusabban fejlődő szektoraként. IoT-végpontok milliárdjaival számolhatunk, amelyeknek egyfelől kevés energiával kell beérniük, másfelől viszont – az informatikai támadásoknak való erős kitettség miatt – a biztonságukért rendszerint megnövelt energiafogyasztással és drága fejlesztési erőforrásokkal kell fizetni. A cikk a két szempont „összebékítésére” mutat ígéretes példát.
MEMS-technológia a hagyományos kristályrezonátorok kiváltására – a „programozható pontosság”
Az ipar fejlődése mindenkor a termelés hatékonyságának automatizálására szolgáló módszerek keresésén alapult. Viszonylag rövid idő alatt hosszú utat tett meg az ipar: alig néhány évtizeddel ezelőtt a vezérlőrendszerek nagy terjedelmű, megbízhatatlan és összetett relélogikára támaszkodtak. Később, a mikrokontrollerek megjelenésével ezeket a terjedelmes rendszereket sokkal kisebb, gyorsabb és rugalmasabb programozható logikai vezérlők (PLC) váltották fel. A gyakori hibák és az alacsony termelékenységi mutatók hamar a múlté lettek.
Bár egyes iparági szakemberek véleménye szerint a többrétegű kerámiakondenzátorokat (MLCC) érintő áruhiány 2020 végére megoldódik, a termékgyártók továbbra is aggódnak. A megfelelő alternatív megoldás felkutatására irányuló küldetés keretében egy több mint 650 000 tervezőmérnököt számláló online közösség lendületes tervezési versenyt hirdetett, amely többek között annak tesztelésére is kiterjedt, hogy a polimerkondenzátorok mennyire érnek fel kerámiából készült alternatíváikkal.
