Az IoT terméktervezés és tanúsítás egyszerűsítése többprotokollos vezeték nélküli modulokkal

A vezeték nélküli kapcsolat lehetővé teszi a tervezők számára, hogy a „butaeszközöket” a dolgok internetére kapcsolódó okoseszközökké alakítsák, amelyek képesek adatokat küldeni a felhőbe a mesterséges intelligencián alapuló elemzéshez, miközben lehetővé teszik, hogy az eszközök vezeték nélküli kapcsolaton át utasításokat, firmware-frissítéseket és biztonsági fejlesztéseket kapjanak.

A termékek vezeték nélküli kapcsolattal való kiegészítése azonban nem teljesen kézenfekvő. A tervezőknek még a tervezési fázis megkezdése előtt ki kell választaniuk a használni kívánt vezeték nélküli protokollt, ami elveheti az ember kedvét. Számos vezeték nélküli szabvány vonatkozik például az elterjedt és nem engedélyköteles 2,4 GHz-es frekvenciasávra. Ezen szabványok mindegyike valamiféle kompromisszumot jelent a hatótávolság, az átviteli teljesítmény és a fogyasztás között. Egy adott felhasználási területhez legjobb protokoll kiválasztásához alaposan ki kell értékelni a protokoll jellemzőivel szemben támasztott követelményeket.
A rádiófrekvenciás áramkörök tervezése még a nagy integráltsági fokú korszerű adó-vevők esetében is kihívást jelent sok tervezőcsapat számára, ami költségtúllépésekhez és az ütemtervtől való eltérésekhez vezethet. Ezenkívül a rádiófrekvenciás termékeket tanúsítani kell, mielőtt használni lehetne őket, ami önmagában is bonyolult, összetett és időigényes folyamat lehet.
Az egyik megoldás az, hogy a készüléket egy olyan, tanúsítvánnyal rendelkező modul köré építik, amely valamilyen több protokollt ismerő egylapkás rendszert használ. Ez kiküszöböli a diszkrét alkatrészekkel történő rádiófrekvenciás tervezés bonyolultságát, és nagyobb rugalmasságot ad a vezeték nélküli protokoll kiválasztásában. Ez a modulos megközelítés kész, beépíthető, vezeték nélküli megoldásokat kínál a tervezők számára, ami nagymértékben megkönnyíti a vezeték nélküli kapcsolat kialakítását a termékekben, valamint a tanúsításon való megfelelést is.
Ez a cikk megvizsgálja a vezeték nélküli kapcsolat előnyeit, valamint ismerteti néhány fontosabb 2,4 GHz-es vezeték nélküli protokoll erősségeit, röviden elemzi a hardvertervezéssel kapcsolatos kérdéseket, és bemutatja a Würth Elektronik egy e célra felhasználható rádiófrekvenciás modulját. A cikk kitér a globális szabályozásoknak való megfeleléshez szükséges tanúsítási folyamatra, körüljárja az alkalmazásszoftverek fejlesztését, és bemutat egy szoftverfejlesztő készletet, amely segít a tervezőknek a modul használatának megkezdésében.

A többprotokollos adó-vevő készülékek előnyei

Egyetlen kis hatótávolságú vezeték nélküli frekvenciasáv sem élvez előnyt, mert mindegyiknél kompromisszumokat kell kötni a megcélzott felhasználási területek igényeinek kielégítéséhez. Például nagyobb hatótávolság vagy nagyobb átviteli teljesítmény természetesen csak nagyobb fogyasztás árán érhető el. További fontos tényezők, amelyeket figyelembe kell venni, a zavarmentesség, a hurkos (mesh) hálózati képesség és az internet protokoll útján történő együttműködésre való képesség.
A különböző kis hatótávolságú vezeték nélküli technikák közül három egyértelműen vezető szerepet tölt be: a Bluetooth Low Energy (Bluetooth LE vagy BLE, kis fogyasztású Bluetooth), a Zigbee és a Thread. Mivel mindhárom az IEEE 802.15.4 szabványon alapul, van köztük némi hasonlóság. Ez a szabvány a kis adatátviteli sebességű vezeték nélküli személyi hálózatok (WPAN, wireless personal area network) fizikai (PHY) és közeghozzáférés-vezérlési (MAC, media access control) rétegét írja le. Ezek a technikák általában 2,4 GHz-en működnek, bár a Zigbee-nek vannak 1 GHz alatti változatai is.
A Bluetooth LE a dolgok internetére kapcsolódó olyan készülékekhez, például otthoni okosérzékelőkhöz alkalmas, amelyek adatátviteli sebessége szerény, és ritkán fordul elő adatátvitel (1. ábra). A fogyasztóközpontú készülékek, például a viselhető eszközök esetében nagy előnyt jelent az is, hogy a Bluetooth LE képes együttműködni a legtöbb okostelefonban megtalálható Bluetooth-chippel. A technika fő hátrányai a felhőhöz csatlakozáshoz szükséges drága és nagy fogyasztású átjáró, valamint a nem túl kifinomult hurkos hálózati képességek.

1. ábra A Bluetooth LE jól használható otthoni okosérzékelőkhöz, például kamerákhoz és termosztátokhoz. Az okostelefonokkal való együttműködési képessége leegyszerűsíti a kompatibilis termékek létrehozását (Kép: Nordic Semiconductor)

 
A Zigbee egyaránt jó választás az ipari automatizálásban használt, valamint a kereskedelmi és az otthoni kis fogyasztású és kis átviteli teljesítményű készülékekhez. Az adatátviteli teljesítménye kisebb, mint a Bluetooth LE technológiáé, míg a hatótávolsága és a fogyasztása hasonló. A Zigbee nem kompatibilis az okos­telefonokkal, és nem kínál saját IP-képességet sem. Az egyik legfontosabb előnye abból ered, hogy az alapoktól kezdve hurkos hálózatokhoz tervezték.
A Thread a Zigbee-hez hasonlóan az IEEE 802.15.4 PHY és MAC segítségével működik, és úgy tervezték, hogy akár 250 eszköz alkotta nagy hurkos hálózatokat is támogasson. A Thread abban különbözik a Zigbee-től, hogy 6LoWPAN protokollt (az IPv6 és a kis fogyasztású WPAN kombinációja) használ, ami egyszerűvé teszi a más eszközökhöz és a felhőhöz csatlakozást, igaz, egy határútválasztó nevű peremhálózati eszközön keresztül. (Lásd: A Brief Guide to What Matters in Short-Range Wireless Technologies [A kis hatótávolságú vezeték nélküli technikák lényeges elemei – rövid útmutató])
A szabványokon alapuló protokollok a legelterjedtebbek, ám még mindig vannak saját fejlesztésű 2,4 GHz-es protokollok is. Bár ezek többnyire korlátozzák az ugyanazon gyártó lapkájával felszerelt többi eszközhöz való csatlakoztathatóságot, viszont az ilyen protokollok a fogyasztás, a hatótávolság, a zavartűrés és más fontos működési paraméterek optimalizálása érdekében finom­hangolhatóak. Az IEEE 802.15.4 PHY és MAC tökéletesen alkalmas a saját fejlesztésű 2,4 GHz-es vezeték nélküli technika támogatására.
Ennek a három kis hatótávolságú protokollnak az elterjedtsége, valamint a saját fejlesztésű 2,4 GHz-es vezeték nélküli technika által kínált rugalmasság megnehezíti a megfelelő protokollnak a készülékek legszélesebb köréhez történő kiválasztását. Korábban a tervezőnek választania kellett egy vezeték nélküli technikát, majd ha más protokollt használó változatra volt igény, újra kellett terveznie a terméket. Mivel azonban a protokollok hasonló architektúrán alapuló fizikai rétegeket használnak, és a 2,4 GHz-es frekvenciasávban működnek, számos félvezetőgyártó kínál több protokollt támogató adó-vevő egységeket.
Ezek a lapkák lehetővé teszik, hogy ugyanazt a készüléket több protokollra állítsák át egyszerűen egy új szoftver feltöltésével. Még jobb, ha a terméket több szoftvercsomaggal szállítják, és az egyes szoftvercsomagok közötti váltást egy mikrokontroller felügyeli. Ezzel lehetővé válik például, hogy egy otthoni okostermosztátot okostelefonról állítsanak be Bluetooth LE útján, mielőtt az eszköz protokollt váltana, hogy a Thread-hálózathoz csatlakozzon.
A Nordic Semiconductor nRF52840 egylapkás rendszer (SoC) támogatja a Bluetooth LE, az ANT+, a Thread és a Zigbee protokollt, a Bluetooth hurkos hálózatot, az IEEE 802.15.4 szabványt és a saját fejlesztésű 2,4 GHz-es csomagokat. A Nordic egylapkás rendszere tartalmaz egy ARM Cortex-M4 mikrokontrollert is, amely a rádiófrekvenciás protokollt és az alkalmazásszoftvert felügyeli, valamint 1 MB flashmemóriát és 256 kB RAM-ot. Bluetooth LE üzemmódban az egylapkás rendszer legnagyobb nyers adatátviteli teljesítménye 2 Mb/s. A 3 V egyenfeszültségű bemeneti tápegységből származó adási áramfelvétel 0 dB mellett 5,3 mA, 1 mW (dBm) kimenőteljesítményre vonatkoztatva, a vételi (RX) áramfelvétel pedig 1 Mb/s nyers adatátviteli sebesség mellett 6,4 mA. Az nRF52840 legnagyobb adásteljesítménye +8 dBm, érzékenysége pedig –96 dBm (1 Mb/s Bluetooth LE-sebesség mellett).

A jó rádiófrekvenciás tervezés fontossága

Bár az olyan vezeték nélküli egylapkás rendszerek, mint a Nordic nRF52840, nagyon jó képességű eszközök, a legnagyobb rádiófrekvenciás teljesítmény elérése még így is jelentős tervezési szakértelmet igényel. A mérnöknek különösen az olyan tényezőket kell figyelembe vennie, mint a tápfeszültség szűrése, a külső kristályalapú időzítő áramkörök, az antenna tervezése és elhelyezése, és ami a legfontosabb, az impedanciaillesztés.
A legfontosabb paraméter, amely megkülönbözteti a jó és a rossz rádiófrekvenciás áramköröket, az impedancia (Z). Nagyfrekvenciákon, például a kis hatótávolságú rádiók által használt 2,4 GHz-en az impedancia a rádiófrekvenciás vezetőcsík egy adott pontján az adott vezetőcsík jellemző impedanciájától függ, amely viszont függ a nyomtatott áramköri lap anyagától, a vezetőcsík méreteitől, valamint a terhelés távolságától és impedanciájától.
Az derül ki, hogy ha a terhelőimpedancia – amely adórendszer esetében az antenna, vevőrendszer esetében pedig az egylapkás adó-vevő rendszer – megegyezik a jellemző impedanciával, akkor a mért impedancia a vezetőcsík mentén a terheléstől bármely távolságban ugyanakkora marad. Ennek eredményeképpen a vezetékveszteségek minimálisra csökkennek, és a legnagyobb teljesítmény kerül át az adóból az antennára, ezáltal növelve a jelerősséget és a hatótávolságot. Ezért bevált tervezési gyakorlat, hogy olyan illesztőhálózatokat alakítanak ki, amelyeknél a rádiófrekvenciás eszköz impedanciája megegyezik a nyomtatott áramköri vezetőcsík jellemző impedanciájával. (Lásd: Bluetooth 4.1, 4.2 and 5 Compatible Bluetooth Low Energy SoCs and Tools Meet IoT Challenges [Part 2]) (A dolgok internete által támasztott követelményeknek megfelelő Bluetooth 4.1-, 4.2- és 5-kompatibilis egylapkás Bluetooth Low Energy-rendszerek és -eszközök [2. rész]) Az illesztőhálózat egy vagy több párhuzamos tekercset és soros kondenzátort tartalmaz. A tervező feladata a legjobb hálózati elrendezés és a legmegfelelőbb alkatrészértékek kiválasztása. A gyártók gyakran kínálnak szimulációs szoftvereket, hogy segítsenek az illesztőáramkörök tervezésében, de az így kapott áramkörök még a bevált tervezési szabályok betartása után is gyakran kiábrándító rádiófrekvenciás teljesítményt mutatnak, kicsi a hatótávolságuk és a megbízhatóságuk. Ez további ismétlődő tervezési munkákhoz vezet, amelynek során addig kell módosítgatni a hálózatot, míg a megfelelő eredményt el nem érjük (2. ábra).

2. ábra A Nordic nRF52840 funkcióinak kihasználásához külső áramkörökre van szükség. A külső áramkörök közé tartozik a bemeneti feszültségszűrés, a külső kristályalapú időzítés támogatása, valamint az egylapkás rendszer és az antenna közötti, az egylapkás rendszer antenna (ANT) lábára kötött impedanciaillesztő áramkör (Ábra: Nordic Semiconductor)

A modulok előnyei

A kis hatótávolságú vezeték nélküli áramkörök diszkrét alkatrészek felhasználásával történő tervezésével szemben a modulos tervezésnek van néhány előnye, nevezetesen az alacsonyabb anyagköltségek és a helytakarékosság. Azonban még ha a tervező követi is az egylapkás rendszerek gyártói által kínált számos kiváló referenciaterv egyikét, más tényezők – például az alkatrészek minősége és tűréshatárai, a nyomtatott áramköri lapon való elrendezés és a nyomtatott áramköri lap anyagának jellemzői, valamint a végberendezés burkolata – nagymértékben befolyásolhatják a rádiófrekvenciás teljesítményt.
A másik megközelítés az, hogy a vezeték nélküli kapcsolatot valamilyen harmadik féltől származó modulra alapozzák. A modulok teljesen összeszerelt, optimalizált és tesztelt eszközök, amelyek lehetővé teszik a vezeték nélküli kapcsolat készen beépíthető eszközzel történő megteremtését. A legtöbb esetben a modulnak már van valamilyen tanúsítványa, hogy használni lehessen a globális piacokon, így a tervező időt és pénzt takarít meg a rádiófrekvenciás szabályozások által előírt tanúsítások megszerzése terén.
A modulok használatának van azonban néhány hátulütője is. Ezek közé tartoznak a megnövekedett költségek (a mennyiségtől függően), a végtermék nagyobb mérete, az egyetlen szállítótól való függés és az, hogy az adott szállító képes-e a kellő mennyiségben szállítani, valamint (néha) az, hogy a modul alapjául szolgáló egylapkás rendszerhez képest kevés kivezetése van a modulnak. Ha azonban a tervezés egyszerűsége és a gyorsabb piacra kerülés ellensúlyozza ezeket a hátrányokat, akkor a modul a megoldás.
Remek példa a Nordic nRF52840 használatára a Würth Elektronik 2,4 GHz-es, 2611011024020 jelű Setebos-I rádiós modulja. A modul mérete mindössze 12 mm × 8 mm × 2 mm, és beépített antennával, valamint az elektromágneses zavarás (EMI) minimálisra csökkentésére szolgáló burkolattal van ellátva, és a Bluetooth 5.1-et, valamint a saját fejlesztésű 2,4 GHz-es protokollokat támogató belső vezérlőprogramot (firmware) tartalmaz (3. ábra). Amint fentebb már volt szó róla, a modul lelkét jelentő egylapkás rendszer – megfelelő belső vezérlőprogrammal – képes a Thread és a Zigbee támoga­tására is.

3. ábra A Setebos-I 2,4 GHz-es rádiós modul kis méretű, és beépített antennával, valamint az elektromágneses zavarás korlátozására szolgáló árnyékolóburkolattal van ellátva (Ábra: Würth Elektronik)

 
A modul 1,8–3,6 V tápfeszültségről működik, és alvó üzemmódban mindössze 0,4 µA áramot vesz fel. Üzemi frekvenciája az ipari, tudományos és gyógyászati (ISM, Industrial, Scientific and Medical) frekvenciasávot (2,402–2,480 GHz) fedi le, amelynek a középpontja 2,44 GHz. Ideális körülmények között, 0 dBm kimeneti teljesítmény mellett, jó optikai rálátás esetén az adó és a vevő közötti távolság akár 600 méter, a Bluetooth LE legnagyobb adatátviteli sebessége pedig 2 Mb/s is lehet. A modul beépített negyed hullámhosszú (3,13 cm) antennával van felszerelve, de a hatótávolság növelhető a modul fentebb említett ANT lábához külső antennát csatlakoztatva (4. ábra).

4. ábra A Setebos-I 2,4 GHz-es rádiós modulnak van egy külső antenna csatlakoztatására szolgáló (ANT) lába a rádiós hatótávolság megnövelése céljából (Ábra: Würth Elektronik)

 
A Setebos-I rádiós modul forrasztószemeken keresztül biztosít hozzáférést az nRF52840 egylapkás rendszer lábaihoz. Az 1. táblázat a modul egyes lábainak funkcióját ismerteti. A B2–B6 láb programozható általános célú be- és kimenet (GPIO, general purpose input/output), amelyek olyan érzékelők csatlakoztatására hasznosak, mint például a hőmérséklet-, páratartalom- és levegőminőség-érzékelők.

 1. táblázat A Setebos-I 2,4 GHz-es rádiós modul lábkiosztása. A LED-kimenetek a rádióadás és -vétel jelzésére használhatók (Táblázat: Würth Elektronik)

A kis hatótávolságú vezeték nélküli termékek tanúsítása

Bár a 2,4 GHz-es sáv frekvenciakiosztása nincs engedélyhez kötve, az ebben a sávban működő rádiós eszközöknek ennek ellenére meg kell felelniük a helyi előírásoknak, például az Amerikai Egyesült Államok Szövetségi Kommunikációs Bizottsága (FCC, Federal Communications Commission), az európai megfelelőségi nyilatkozat (CE, European Declaration of Conformity) vagy a japán Műszaki Távközlési Központ (TELEC, Telecom Engineering Center) előírásainak. Az előírásoknak való megfeleléshez a terméket tesztelésre és tanúsításra kell beterjeszteni, ami időigényes és költséges lehet. Ha a rádiófrekvenciás termék a vizsgálat bármelyik részén nem felel meg, teljesen új kérelmet kell benyújtani. Ha a modult Bluetooth üzemmódban szeretné használni, akkor a Bluetooth Special Interest Group (SIG) Bluetooth-listájára is fel kell azt vetetni.
A modul tanúsítása nem jár automatikusan a modul felhasználásával készült végtermék tanúsításával. A végtermékek tanúsítása azonban jellemzően inkább papírmunka, mintsem kiterjedt újratesztelési feladat – feltéve, hogy ezen végtermékek nem használnak további vezeték nélküli eszközöket, például wifit. Ugyanez igaz általában a Bluetooth-listára való felkerülésre is. A tanúsítást követően a modult használó termékekre az FCC, a CE és egyéb vonatkozó azonosítószámokat feltüntető címke kerül (5. ábra).

5. ábra Példa a Setebos-I modulon látható azonosítócímkére, amely azt mutatja, hogy a modul megfelelt a CE és az FCC által előírt rádiófrekvenciás tanúsításon. A tanúsítványt a végtermék általában újbóli vizsgálat nélkül, egyszerű papírmunkával örökölheti (Ábra: Würth Elektronik)

 
A modulgyártók jellemzően igyekeznek megszerezni a moduljaik rádiófrekvenciás tanúsítását (és ha szükséges, a Bluetooth-listára való felvételét) azokban a régiókban, ahol a termékeiket értékesíteni szeretnék. A Würth Elektronik is megtette ezt a Setebos-I rádiós modul esetében, bár ehhez a terméket a gyári belső vezérlőprogrammal kell használni. Bluetooth üzemmódban való használat esetén a modul előzetes tanúsítással rendelkezik, feltéve, hogy a Nordic S140 Bluetooth LE gyári csomagjával vagy a vállalat nRF Connect SDK szoftverfejlesztő készletén keresztül kapott csomaggal használják.
A Würth és a Nordic belső vezérlőprogramja strapabíró, és minden felhasználási területen bevált. Ha azonban a tervező úgy dönt, hogy a modult valamilyen nyílt szabványú Bluetooth LE- vagy saját fejlesztésű 2,4 GHz-es csomaggal vagy valamilyen kereskedelmi beszállítóktól származó egyéb csomaggal programozza át, akkor a tervezett használati régiókban a tanúsítási programokat a nulláról kell újrakezdeni.

Fejlesztőeszközök a Setebos-I rádiós modulhoz

A haladó fejlesztők számára a Nordic nRF Connect SDK átfogó tervezőeszközt kínál az nRF52840 egylapkás rendszerhez készült alkalmazásszoftverek elkészítéséhez. Az nRF Connect for VS Code bővítmény az nRF Connect SDK futtatásához ajánlott integrált fejlesztőkörnyezet (IDE, integrated development environment). Az nRF Connect SDK segítségével valamilyen alternatív Bluetooth LE vagy saját fejlesztésű 2,4 GHz-es protokollt is fel lehet tölteni az nRF52840-re. (Lásd a fenti megjegyzéseket ennek a modulok tanúsítására gyakorolt hatásáról.)
Az nRF Connect SDK az nRF52840 DK fejlesztőkészlettel használható (6. ábra). A kártya tartalmazza az nRF52840 egylapkás rendszert, és segíti a prototípusokhoz való kódfejlesztést és tesztelést. Ha az alkalmazásszoftver elkészült, az nRF52840 DK J-LINK-programozóeszközként működhet, hogy a kódot a modul SWDCLK és SWDIO lábain keresztül átvigye a Setebos-I rádiós modul nRF52840 egylapkás rendszerének flashmemóriájába.

6. ábra A Nordic nRF52840 DK az alkalmazásszoftverek fejlesztésére és tesztelésére használható. A fejlesztőkészlet alkalmas ezenkívül más nRF52840 egylapkás rendszerek, például a Setebos-I modul programozására is (Kép: Nordic Semiconductor)

 
A Nordic fejlesztőeszközeivel készített alkalmazásszoftvereket úgy tervezték, hogy az nRF52840 beágyazott ARM Cortex-M4 mikrovezérlőjén fussanak. Előfordulhat azonban, hogy a végtermékben már valamilyen másik mikrovezérlő található, és a fejlesztő azt szeretné használni az alkalmazáskód futtatására és a vezeték nélküli kapcsolat felügyeletére. Megeshet az is, hogy a fejlesztő esetleg jobban ismeri valamelyik másik népszerű központi vagy fő mikroprocesszornak, mondjuk az STMicroelectronics cég STM32F429ZIY6TR processzorának a fejlesztőeszközeit. Ez a processzor szintén egy ARM Cortex-M4 magra épül.
Ahhoz, hogy egy külső központi mikroprocesszor futtatni tudja az alkalmazásszoftvert, és képes legyen felügyelni az nRF52840 egylapkás rendszert, a Würth Elektronik a Wireless Connectivity SDK szoftverfejlesztő készletet kínálja. Az SDK egy olyan szoftver­eszközkészlet, amely lehetővé teszi a vállalat vezeték nélküli moduljainak gyors szoftveres összeépítését számos elterjedt processzorral, köztük az STM32F429ZIY6TR lapkával. Az SDK olyan C nyelvű illesztőprogramokat és mintaprogramokat tartalmaz, amelyek az alapul szolgáló platform UART-os, SPI-s vagy USB-s perifériáit használják a csatlakoztatott rádiós eszközzel való kommunikációra (7. ábra). A fejlesztőnek egyszerűen csak át kell ültetnie az SDK C nyelvű kódját a központi processzorra. Ez jelentősen csökkenti a rádiós modul szoftveres illesztőfelületének megtervezéséhez szükséges időt.

7. ábra A Wireless Connectivity SDK illesztőprogramja megkönnyíti a fejlesztők számára a Setebos-I rádiós modul UART porton keresztül, valamilyen külső központi mikroprocesszor segítségével történő vezérlését (Ábra: Würth Elektronik)

 
A Setebos-I rádiós modul a beállítási és üzemeltetési feladatokhoz „parancsfelületet” használ. Ez az illesztőfelület legfeljebb 30 parancsot tartalmaz, amelyek olyan feladatokat látnak el, mint a különböző eszközbeállítások frissítése, adatok küldése és fogadása, valamint a modulnak a különböző kis fogyasztású üzemmódok egyikébe helyezése. A csatlakoztatott rádiós eszköznek a Wireless Connectivity SDK használatához parancsüzemmódban kell futnia.

Összegzés

Olykor nem egyszerű egyetlen vezeték nélküli protokollt választani a csatlakoztatott termékekhez, és még nagyobb kihívást jelenthet a rádiós áramkörök nulláról történő megtervezése. Egy olyan rádiós modul, mint a Würth Elektronik Setebos-I, nemcsak a protokollválasztás terén nyújt rugalmasságot, de a különböző használati régiók szabályozási követelményeinek megfelelő, készen beépíthető kapcsolati megoldást is kínál. A Setebos-I modul a Würth Wireless Connectivity SDK-jával együtt érkezik, amely egyszerűvé és gyorsabbá teszi a fejlesztők számára a modulnak az általuk választott központi mikrovezérlő segítségével történő vezérlését.

Szerző: Rolf Horn – Alkalmazástechnikai mérnök, DigiKey

DigiKey
www.digikey.hu
Angol/német nyelvű kapcsolat
Rolf Horn
Application Engineer
DigiKey Germany
Tel.: +49 89 2444 8 x 16817
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.