Az utóbbi években a modern digitális elektronika egyre nagyobb tömegű adatot mozgat. Ez csak nagy sebességű adatátviteli eljárásokkal oldható meg, amelyek egyrészt érzékenyek a nagyfrekvenciás zajokra, másrészt nem kívánt mértékben termelik is azt. Ezért egyre jobb minőségű szűrőkre van szükség a GHz-es tartományban való „békés együttéléshez”. Ezt a készülékek csökkenő méretei miatt egyre kisebb helyen kell megoldani. Ugyanakkor a kisméretű készülékekben a zajforrásokat egyre nehezebb távol helyezni a zajérzékeny vezetékektől, tehát a „belső szennyezés” ellen is védekezni kell.
Az STMicroelectronics jelentős erőforrásokat felhasználó MEMS(mikroelektromechanikai rendszer) -fejlesztésének egyik legújabb eredménye az L3GD20H háromtengelyű giroszkóp, amely mindössze 3×3 mm alapterületű, 1 mm magas tokozatban foglal helyet. Ezzel elődjének helyfoglalásához képest félakkora térfogatban, a jelenlegi legkisebb teljesítményfelvétellel, kiemelkedő pontossággal, felbontással, gyors beállással és nagyobb stabilitással láthat el összetett mozgásérzékelési feladatokat a méret és fogyasztás szempontjából egyaránt érzékeny személyi informatikai eszközökben; mobiltelefonokban, játékkonzolokban, digitális kamerákban, de számos ipari alkalmazásban is.
A mobil eszközöknél a közeljövőben várható a vezetékmentes töltés és a gyors, mégis biztonságos rövid távú kommunikáció (Near Field Communication – NFC) technológiájának terjedése. A két technológia bizonyos mértékű egyesítésére törekszik a Renesas cég, amely az RF20 MFC-mikrovezérlőből, az R2A45801 teljesítményadóból és az R2A45701 teljesítményvevőből álló IC-készlettel felkészült arra, hogy a két technológiához szükséges eszközöket szállíthassa.
A belsőégésű motorral hajtott járművek „villanyszámlájának” egyik legnagyobb tétele a világítás még akkor is, ha az elektronika és a „helyi” motorhajtások is egyre nagyobb részt követelnek belőle. Érthető tehát a törekvés, hogy a leginkább energiafaló világítótesteket, a fényszórókat is ledes világítással váltsák fel. Ez a szándék nyilvánul meg az Osram cég Oslon Back Flat nevű termékének kidolgozásában is, amelynek csipje és tokozása egyaránt újszerű, kerámiahordozóra épített konverterre épül. Nagy áramoknál is jó fényhatásfokkal rendelkezik, egyenletes fényeloszlású, és különösen jó hőstabilitása magas hőmérsékletű működést is lehetővé tesz.
Ma már technikatörténeti kuriózum csupán az 1980-ban kifejlesztett, 1985-ben szabványosított legősibb, szinte vízvezetékként szerelhető, „kötelezően” sárga, félmerev, vastag koaxkábelen továbbított 10BASE5 Ethernet szabványa. Napjainkban már a Gigabit Ethernet sem szenzáció, de a szabvány jóval előbb jár: 100 Gbit/s-ig „fedi le” a kielégíthetetlen sávszélesség-igényű szerver-, felhőalapú tároló-, médiaés nagyvállalati informatikai alkalmazásokat. Márpedig ha létezik kész szabvány, csak a kényelmes használathoz szükséges technológiai megoldások megjelenésétől függ a tényleges használatba vétel időpontja.
Ha egy szabványos interfésznek egyszerű a hétköznapi használata, az nem jelenti azt, hogy egyszerű az integrációja is a beágyazott környezetbe. Jó példa erre az USB, amelyet anynyira egyszerű használni, hogy szinte „észre sem vesszük”, ám betervezni, megvalósítani már sokkal körülményesebb. Hasonló a helyzet a WiFi esetében is, amelynek a beágyazott környezetben való használatát sokszor épp ez az integrációs bonyolultság akadályozza.
Az utóbbi években a modern digitális elektronika egyre nagyobb tömegű adatot mozgat. Ez csak nagy sebességű adatátviteli eljárásokkal oldható meg, amelyek egyrészt érzékenyek a nagyfrekvenciás zajokra, másrészt nem kívánt mértékben termelik is azt. Ezért egyre jobb minőségű szűrőkre van szükség a GHz-es tartományban való „békés együttéléshez”. Ezt a készülékek csökkenő méretei miatt egyre kisebb helyen kell megoldani. Ugyanakkor a kisméretű készülékekben a zajforrásokat egyre nehezebb távol helyezni a zajérzékeny vezetékektől, tehát a „belső szennyezés” ellen is védekezni kell.
Az STMicroelectronics jelentős erőforrásokat felhasználó MEMS(mikroelektromechanikai rendszer) -fejlesztésének egyik legújabb eredménye az L3GD20H háromtengelyű giroszkóp, amely mindössze 3×3 mm alapterületű, 1 mm magas tokozatban foglal helyet. Ezzel elődjének helyfoglalásához képest félakkora térfogatban, a jelenlegi legkisebb teljesítményfelvétellel, kiemelkedő pontossággal, felbontással, gyors beállással és nagyobb stabilitással láthat el összetett mozgásérzékelési feladatokat a méret és fogyasztás szempontjából egyaránt érzékeny személyi informatikai eszközökben; mobiltelefonokban, játékkonzolokban, digitális kamerákban, de számos ipari alkalmazásban is.
A mobil eszközöknél a közeljövőben várható a vezetékmentes töltés és a gyors, mégis biztonságos rövid távú kommunikáció (Near Field Communication – NFC) technológiájának terjedése. A két technológia bizonyos mértékű egyesítésére törekszik a Renesas cég, amely az RF20 MFC-mikrovezérlőből, az R2A45801 teljesítményadóból és az R2A45701 teljesítményvevőből álló IC-készlettel felkészült arra, hogy a két technológiához szükséges eszközöket szállíthassa.
A belsőégésű motorral hajtott járművek „villanyszámlájának” egyik legnagyobb tétele a világítás még akkor is, ha az elektronika és a „helyi” motorhajtások is egyre nagyobb részt követelnek belőle. Érthető tehát a törekvés, hogy a leginkább energiafaló világítótesteket, a fényszórókat is ledes világítással váltsák fel. Ez a szándék nyilvánul meg az Osram cég Oslon Back Flat nevű termékének kidolgozásában is, amelynek csipje és tokozása egyaránt újszerű, kerámiahordozóra épített konverterre épül. Nagy áramoknál is jó fényhatásfokkal rendelkezik, egyenletes fényeloszlású, és különösen jó hőstabilitása magas hőmérsékletű működést is lehetővé tesz.
Ma már technikatörténeti kuriózum csupán az 1980-ban kifejlesztett, 1985-ben szabványosított legősibb, szinte vízvezetékként szerelhető, „kötelezően” sárga, félmerev, vastag koaxkábelen továbbított 10BASE5 Ethernet szabványa. Napjainkban már a Gigabit Ethernet sem szenzáció, de a szabvány jóval előbb jár: 100 Gbit/s-ig „fedi le” a kielégíthetetlen sávszélesség-igényű szerver-, felhőalapú tároló-, médiaés nagyvállalati informatikai alkalmazásokat. Márpedig ha létezik kész szabvány, csak a kényelmes használathoz szükséges technológiai megoldások megjelenésétől függ a tényleges használatba vétel időpontja.
Ha egy szabványos interfésznek egyszerű a hétköznapi használata, az nem jelenti azt, hogy egyszerű az integrációja is a beágyazott környezetbe. Jó példa erre az USB, amelyet anynyira egyszerű használni, hogy szinte „észre sem vesszük”, ám betervezni, megvalósítani már sokkal körülményesebb. Hasonló a helyzet a WiFi esetében is, amelynek a beágyazott környezetben való használatát sokszor épp ez az integrációs bonyolultság akadályozza.
