Az elektronikai konstrukciós verseny margójára

Hozzászólás Diószegi Gyula cikkéhez, amelyet „Országos Elektronikai Konstrukciós Verseny – 19 év tanulságai” címmel a Magyar Elektronika Szakfolyóirat 2016. 7-8. számának Pro&Kontra rovatában közöltünk.

Csatlakozom a szakmabeliek jó véleményéhez. Minden elismerés megilleti a verseny alapítóit, fáradozásaikat, sokszor szélmalomharcukat, mert a különböző gondolkodásmód, az eltérő anyagi érdek nem minden esetben áll párhuzamban tenniakarásukkal. Szükség van a szponzori támogatásra, de akár a helyeslő szóra is, amely erőt ad, amikor az anyagiak mellett a szabadidő közérdekű felhasználására, fizikai és szellemi fáradozásra gondolunk. És természetesen kell a verseny lebonyolításában közreműködő kollégák önfeláldozó munkája is a szervezésben, mozgósításban, felkészítésben és zsűrizésben, de végül – és nem utolsósorban – lelkes résztvevőkre, pályázókra, versenyzőkre is szükség van. Most ez utóbbihoz fűznék egy gondolatot.
Végiggondolva eddigi életemet, mindig is szimpatizáltam a konstrukció gondolatával, akár még verseny formájában is. Úgy gondolom, kétféle mérnök van, bár szigorú határvonal nincs gondolkodásmódjuk között. Az egyik mérnöktípus (és persze ez igaz a technikusra, műszerészre stb.) megcsodálja az ember alkotta technikai dolgokat, megtanulja működését és boldogan használja munkájában, a másik a rácsodálkozás után önkéntelenül is kritikai szemmel tekint rá, miközben ilyesmiket gondol: „Jó, jó, de én így és így csináltam volna, és akkor jobb lenne”. Magam ez utóbbi kategóriába tartozom, és úgy érzem, hogy ez a gondolkodásmód viszi előbbre a világot. Ezt támogatja a konstrukciós verseny is, gondolkodásmódot fejleszt mindig az új irányába. Az innováció pedig a gazdaság hajtóereje.
Azon, hogy mit rontottunk el, el lehet gondolkodni ugyan, le is szűrhetünk néhány tanulságot, de „visszamenőleg” nem tudunk változtatni rajta. Azon viszont igen, hogyan alakítsuk jövőnket, milyen módszerekkel törekedjünk az elektronikai szakmát művelő réteg tudásának és gondolkodásmódjának fejlesztésére. És ez minden képzési szintre igaz, a műszerésztől a mérnökig.
A tudás nem korlátozódik pusztán a technikai eszköz megvalósítására. Ki kell egészíteni a kommunikációs készséggel, vagyis a szellemi terméket el is kell tudni adni. Ehhez ismerni kell a szakirodalmat, amit manapság szinte kizárólagosan angol nyelven lehet elérni. Tanuljunk hát angolul, és a magyart akár el is felejthetjük? Ez nagy bűn volna, inkább fejlesszük a magyar szaknyelvet is. Az Országos Elektronikai Konstrukciós Verseny alapítóinak helyes törekvése, hogy a versenyzők pályaműveiket szóban és írásban be is mutassák. Cseppnek tűnik a tengerben, de mindenképpen pozitív, hogy a verseny a magyar szakirodalmat támogatja. A szakmédiának pedig feladata, hogy a törekvést szolgálja, jelentesse meg cikkek és egyéb formában az arra érdemes írásokat. És ekkor elmondhatjuk, hogy az elektronikai konstrukciós verseny egyben a népnevelés része is. Mert ha a ma „barkács” versenyzője a holnap konstruktőrévé válik, talán nem kell a fejünket kapkodnunk az érthetetlen (mondjuk kínaiból géppel fordított) műszaki leírások, kezelési utasítások értelmezésében. Ez az érdeke az ipar képviselőinek is, a multinacionális cégekig bezárólag. Remélhetőleg azoknak a HR-munkatársaknak a döntését, akik a mai versenyzők jövőbeli álláspályázatairól határoznak, az ilyen pályázatokon szerzett versenytapasztalat is befolyásolja.
Az Országos Elektronikai Konstrukciós Verseny zsűrijének tagjaként az elmúlt évek versenytapasztalataiból tudom, hogy olykor a „számszerű eredményeit” tekintve gyengébben képzettnek tűnő versenyző nagyon értelmesen tudta bemutatni készülékét, amit persze különös súllyal értékeltem. Úgy gondolom, a verseny a maga eszközeivel is hozzájárul a sikeresebb, eredményesebb szakképzéshez, ezért az elkövetkező versenyekre is sok sikert kívánok versenyzőknek és szervezőknek egyaránt.

Lambert Miklós
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Pro&Kontra rovatunk bárkinek a rendelkezésére áll, aki nevének és elérhetőségének feltüntetésével a szakmát érintő bármely közérdekű kérdésben tárgyszerű, releváns véleményét kívánja kifejteni. A szerkesztőség a közlemény tartalmáért felelősséget nem vállal, viszont fenntartja a jogot, hogy bármilyen értelemben jogsértő, újdonságot nem tartalmazó, a lap vállalt szakmai céljaival és etikai normáival összhangban nem álló, vagy nem megfelelő nyelvi színvonalú írások közlését megtagadja, vagy – a szerző hozzájárulásával – rövidítve vagy szerkesztve, az idegen nyelvű véleményt magyar nyelvre fordítva közölje. – A szerk.