Viszontlátásra, Regula!
Sajnálatosan megtört a Magyarregula szakmai pályafutása – épp az első megszervezésének harmincadik évfordulója küszöbén. A gazdasági ellehetetlenülésről közleményben tájékoztatott a szervező cég ügyvezetője.
A Magyarregula automatizálási szakkiállítást szervező Congress Kft. ügyvezető igazgatójával, Stefkóné Vermes Judittal épp az elmúlt év decemberében készítettünk interjút arról, hol tartanak a 2013-ra tervezett Regula előkészületei. A riport egyfelől óvatos optimizmust tükrözött, másrészt utalt a fenyegető veszélyekre, a kiállítói érdeklődés csökkenésére is. 2013. január 29-én kaptuk a következő üzenetet, amely arra utal, hogy a lehetséges forgatókönyvek közül sajnálatosan a legkedvezőtlenebb irányba fordultak az események, és a kiállítói érdeklődés oly mértékben lecsökkent, amely irreálissá tette a kiállítás megrendezését.
Mivel úgy véljük, a Magyarregula a nehézségei ellenére mindig magára vonta a szakma érdeklődését, fontosnak tartjuk a hiteles tájékoztatást. Ezért az alábbiakban közöljük a Congress Kft. ügyvezetőjének tájékoztató levelét.
Tisztelt Partnereink!
Sajnálattal értesítjük Önöket, hogy a 2013. március 12-14 közötti időpontra tervezett MAGYARREGULA kiállítás megrendezéséről le kell mondjunk.
A rendezvény 30 éves „történelme” során ilyen nehéz döntési helyzetbe talán csak a Budapest Sportcsarnok leégését követően kerültünk. Ez a döntés számunkra sem volt könnyű, mégis úgy érezzük, hogy ez az egyetlen vállalható lépés a jelen helyzetben.
A MAGYARREGULA kiállítás több évtizede a szakma ünnepe, jelentős fóruma. Az utóbbi években a gazdasági válság hozadékaként a kiállítói kedv folyamatos csökkenését érzékeltük, és ez a jelenlegi gazdasági-piaci helyzetben olyan mértékűvé vált, ami megítélésünk szerint méltatlanná tenné a kiállítást korábbi hírnevéhez.
Ez lenne a 30. (!) MAGYARREGULA kiállítás, ami újabb ok lehet az ünneplésre és az összegzésre, és amit ehhez méltó körülmények között szeretnénk megrendezni, de semmiképpen sem szabad, hogy csalódás legyen akár a kiállítóknak, akár a látogatóknak.
Most azon dolgozunk, hogy a 30. MAGYARREGULA kiállítást ehhez méltó részvétellel és szakmai támogatottsággal rendezzük meg – várhatóan a következő évben –, mert biztosak vagyunk abban, hogy egy szakma sem létezhet közös rendezvények, találkozási lehetőségek és eszmecserék nélkül, és szükség van egy olyan kiállításra, ahol a látogató teljes képet kaphat arról, mit kínál ma ez az ágazat és kik a szereplői.
Köszönjük partnereinknek, kiállítóinknak, tanácsadóinknak, a szakmai szövetségeknek, médiapartnereinknek az eddigi támogatást – számítunk erre a jövőben is!
Kérjük szíves megértésüket, és bízunk abban, hogy mielőbb megtaláljuk a módját annak, hogy a MAGYARREGULA sorozata egy méltó 30. rendezvénnyel folytatódjon.
Budapest, 2013. január 28.
Stefkóné Vermes Judit
ügyvezető igazgató
CONGRESS Rendezvényszervező Kft.
A szerkesztő jegyzete |
|
Tény, és a tényekkel nehéz vitatkozni, hogy a Magyarregula iránti kiállítói érdeklődés az utóbbi években folyamatosan csökkent. A folyamat a gazdasági válság 2008-as első hulláma indította el, amelyet követően 2009-ben, első „védekező reakcióként” a szakma (de mondhatjuk így: csaknem minden szakma) a marketing-költségvetés drasztikus csökkentésére kényszerült. Ennek elszenvedői a marketing-infrastuktúra szereplői lettek, köztük a kiállításszervezők éppúgy, mint a szakmai folyóiratok – mi magunkat sem kivéve. A hazai szakkiállítási piac szereplőinek „érzékenységi küszöbe” nagyjából ugyanott húzódik. Végletesen leegyszerűsítve úgy is megfogalmazhatnánk a jelszót: „legalább egy pavilont meg kell tölteni” – sőt, még azt is hozzátehetnénk: bármi áron. A Magyarregula, amely eredetileg a folyamatirányítási ágazat, később némileg növelve a „merítést”, az automatizálás szakvásáraként definiálta magát, nem akarta, vagy nem tudta megfizetni a „bármi árat”, megmaradt az automatizálás „vegytiszta” kiállításának. Ez szakmailag védhető álláspont, ám a kis magyar piacon egyébként is korlátozott számban jelen levő, a válság miatt drasztikusan csökkent fizetőképességű és kiállítási hajlandóságú automatizálási cégekből a szervezők már nem tudtak „egy pavilonra valót” összeverbuválni. Egészen nagy multicégek képviseletei tűntek így el egycsapásra a szakvásárról (többnyire anyavállalatuk „vezényszavára”), mások a korábbi, méretes, dekoratív standjaikat váltották fel kisebb, szerényebb, olcsóbb megoldással – és a kiállítás évről évre kevésbé tudta megtölteni a kiállítócsarnokot. Hasonló folyamat látható itthon és külföldön egyaránt sok más, „vegyes profilú” kiállításnál is, amelyek szintén egyre nehezebben töltik meg a „bevállalt” kiállítási területüket, de az egyre kevésbé szakmai alapon válogatódó kiállítói kör nagyobb „merítése” miatt a csökkenésük még nem annyira látványos, mint az automatizálási szakmára fókuszáló Reguláé, amely emiatt már gazdaságosan nem volt megrendezhető. Ennek pedig az egyetlen lehetséges következménye a mostani sajnálatos, ám érthető döntés. A Regula szervezőcégének vezetője szavaiból arra következtethetünk, hogy erőgyűjtés, talán némi „újragondolás” után megpróbálják folytatni a sorozatot a harmincadik Regulával. Az újragondolást – például az időpont célszerűbb megválasztását – magam is szükségesnek gondolom, és remélem, hogy a szervezőkben maradt annyi vállalkozó kedv és lesz annyi kreativitás, hogy ismét fel tudják kelteni az érdeklődést egy olyan kiállítás iránt, amely valóban az automatizálásról mutat be világos profilú, talán nem túl nagy, de a piacot hatékonyan szervező, áttekinthető keresztmetszetet. |
|
Tóth Ferenc |
