Szabályozástechnika 37.
Dr. Szilágyi Béla – Dr. Juhász Ferencné
Ha az állapotvisszacsatolást a folyamat x(t) állapotváltozóiról nem tudjuk megvalósítani, akkor el kell készíteni a folyamattal párhuzamosan futó matematikai folyamatmodellt (a megfigyelőt), és ennek x*(t) állapotváltozóiról lehet megvalósítani az állapotvisszacsatolást. Ezt a megfigyelőt egy digitális számítógépen futó program is realizálhatja.
Állapotirányítás, állapotirányítás megfigyelővel, optimális (LQR) irányítás – 7.
Az alrendszereket leíró állapotegyenletekből és az xR(t)= [x(t) x*(t)]T,
yR(t)=[y(t) u(t) h(t)]T jelölések bevezetésével[1] az eredő rendszer matematikai modellje is a szokásos állapotegyenleti formára hozható:
A bevezetett jelölésekkel az eredő rendszer matematikai modelljének állapotegyenlet formában felírható alakja:
Az eredő rendszer paramétermátrixai:
Az eredő rendszer állapotegyenletéhez rendelhető hatásvázlat az 1. ábrán található.
1. ábra A megfigyelőről létesített állapotvisszacsatolás eredő rendszerének hatásvázlata
Az ARM eredő állapotmátrix karakterisztikus egyenlete:
det(λI-ARM)=det[λI-(A-BF)]det[λI-(A-MC)]=0 .
Az aszimptotikus stabilitás biztosításához tehát az A-BF és az A-MC mátrixoknak külön-külön is negatív valós részű sajátértékekkel kell rendelkezniük (a szeparáció elve[2]). Ez egyébként a folyamat és a megfigyelő mintegy párhuzamos kapcsolásából is következik. Vegyük észre, hogy a megfigyelő alkalmazásával kialakított állapotirányítás irányító alrendszere a folyamat dinamikáját is tartalmazó dinamikus rendszer, emiatt ennek rendszáma azonos a folyamat n rendszámával, a teljes rendszer rendszáma tehát 2n.
A méretezést támogató MATLAB-program
A rendszer méretezésére és vizsgálatára alkalmas MATLAB-program:
Példa
A harmadrendű, önbeálló folyamat Wp(s) átviteli függvényével definiált:
állapotmegfigyelő alkalmazásával – a folyamat kp=g3 /h3 =1 erősítésének megtartása mellett – tervezzünk olyan állapotvisszacsatolt rendszert, amelyben a felgyorsított rendszer előírt pólusai pR1=–3, pR2=–6, pR3=–9, a megfigyelő pólusai pedig pM1=pM2=pM3=–10.
A folyamat irányíthatósági kanonikus alaknak megfelelő állapotegyenlete és ennek paramétermátrixai:
Megjegyzés
Figyeljük meg, hogy a visszacsatolatlan folyamat stabilis (mindegyik pi pólusa negatív érték), és az állapotvisszacsatolás alkalmazásával az új pRi pólusokat az eredeti pólusok háromszorosára írtuk elő. Az átviteli függvény közvetlen felbontását alkalmaztuk, ezért az integráló tagok láncolatának állapotváltozói az állapotegyenlet irányíthatósági kanonikus alakjának felírását teszik lehetővé. Ekkor az A állapotmátrix első sorában a karakterisztikus egyenlet –h1, –h2, –h3 negatív együtthatói állnak. A visszacsatolt rendszer legkisebb pólusa pR3=–9. Ennek megfelelően a megfigyelő pólusait pM1=pM2=pM3=–10-re választjuk. A rendszer méretezését az előző programmal végeztük. A kapott eredmények:
A megfigyelőről létesített állapotvisszacsatolás eredő rendszerének hatásvázlata a 2. ábrán látható.
2. ábra Állapotirányítás megfigyelőről történő visszacsatolással
Példa
Egy harmadrendű, kiscsillapítású (ξ=0,1), lengéseket tartalmazó, önbeálló folyamat Wp(s) átviteli függvénye:
A folyamat állapotváltozói az irányíthatósági kanonikus alakban állnak rendelkezésre. Tervezzünk olyan állapotvisszacsatolást tartalmazó rendszert, amely túlvezérlés nélkül a visszacsatolt rendszer csillapítási tényezőjét az aperiodikus állapot határesetére állítja be. A folyamat differenciálegyenlete a Wp(s) átviteli függvényének alapján:
A d3y(t)/(g3dt3) jelet három, egymással soros kapcsolást alkotó integráló tagon átvezetve az integrátorok kimenőjelei a folyamat állapotváltozói. A folyamat hatásvázlata ennek megfelelően a 3. ábrán látható.
3. ábra A folyamat irányíthatósági kanonikus alakjának megfelelő hatásvázlata
Az állapotegyenlet irányíthatósági kanonikus alakja és a paramétermátrixok a hatásvázlat jelöléseivel:
Folytatjuk!
[1]A rendszer állapotvektora a folyamat x(t) és a megfigyelő x*(t) állapotvektorából (egy eredő 2n×1 méretű xR oszlopvektorba) rakható össze. Az yR(t) kimenőjelvektor komponenseinek értelemszerűen a folyamat y(t) kimenő- és u(t) bemenőjeleit vesszük fel, kiegészítve ezeket a virtuálisan jelenlévő, a folyamat és a modell közötti hibának értelmezhető h(t)=x(t)–x*(t) vektorral. Ennek megfelelően az yR oszlopvektor mérete (2+n)×1. Az eredő rendszernek ezzel egy bemenete (ua) és több kimenete (y, u, h) van (SIMO-rendszer).
[2] A szeparáció elvének értelmében az állapotvisszacsatolás (F) és a megfigyelő (M) egymástól függetlenül tervezhető, vagyis az F és M visszacsatolások (a λR , ill. λM sajátértékek) átviteli tényezői egymástól függetlenül tetszőlegesen megválaszthatók.
|
|
A REPETA rovat további cikkeinek eléréséhez regisztráljon fiókot weboldalunkon! Bejelentkezés után a cikkek innét tölthetők le. |
|
|
|