Témakör:
Sokcsatornás, nagysebességű mérőrendszerek építése – könnyedén
Megjelent: 2013. május 24.
A virtuális műszerezés elvei jelentősen megkönnyíthetik az egyébként komoly rendszertechnikai áttekintést igénylő, összetett mérőrendszerek kialakítását. A LabVIEW-ban és a virtuális műszerezés területén járatos olvasó számára is hasznosak lehetnek a National Instruments (NI) cikkében foglalt ismeretek és tapasztalatok.
Áttekintés
A hagyományos, nagysebességű oszcilloszkópok többsége két vagy négy csatornával rendelkezik és zárt, önálló készüléket alkot. Asztali műszerként hatékonyan segítik a hétköznapi méréseket, hibakeresési műveleteket, ám sok esetben nehezen bővíthetők sok csatornát igénylő alkalmazásokhoz, (például több tíz vagy száz, egyidejűleg nagy sebességgel mintavételezett jelet feldolgozó nyalábformáló vagy orvosi képalkotó rendszerekhez). A sokcsatornás, nagysebességű analóg/digitális átalakítókat tartalmazó rendszerekben
-
maximalizálni kell a csatornák sűrűségét;
-
több berendezésre kiterjedően szinkronizálni kell a csatornákat;
-
igen nagy adatmennyiségeket kell feldolgozni.
E kihívásokat legcélszerűbb a csatornák szinkronizálását egyszerűsítő és nagysebességű adatfolyamok továbbítását is lehetővé tévő, kisméretű, moduláris platformra épülő összeállítással legyőzni. A sokcsatornás rendszerek összeállítására a mérőrendszerekhez kidolgozott PCI-bővítés (PCI eXtensions for Instrumentation — PXI) különösen alkalmas, mert teljesíti a felsorolt követelményeket és megbízhatóságát már számos területen bizonyította. A PXI-platform a virtuális műszerek elvére épül, ami azt jelenti, hogy a berendezések funkcióit szoftveresen lehet beállítani, lehetővé téve olyan mérő- és automatizált rendszerek összeállítását, amelyek teljes mértékben
a felhasználói igényekhez illeszkednek, és nem korlátozzák a lehetőségeket a hagyományos készülékek gyári funkcióira.
Az első kihívás: a csatornasűrűség maximalizálása
A sok száz csatornát tartalmazó, nagy teljesítőképességű alkalmazások fejlesztésekor rögtön jelentkeznek a helyproblémák. A PXI-platform nagy teljesítőképességű, alacsony költségvonzatú és kedvező méretű környezet a mérő- és automatizálási rendszerek megvalósításához. Egy PXI-alapú összeállítás (1. ábra - ld. fent A PXI-platform moduláris kialakításának köszönhetően nagy sűrűségű adatgyűjtő rendszer állítható össze számos különféle, nagy sebességű vagy nagy felbontású egység beépítésével) egy vezérlőegységet, befoglaló keretet és számos különféle berendezést – például digitalizálókat, digitális multimétereket vagy hullámforma-generátorokat – tartalmaz.
A hagyományos célműszerek saját processzorral, kijelzővel, tápegységgel és ventilátorral rendelkeznek minden két vagy négy csatornához. A PXI-platformnak köszönhetően maximalizálható a csatornasűrűség, a felsorolt közös részegységek egyetlen keretbe és vezérlőbe történő beépítése révén, egy modulban csak a megfelelő analóg- és digitális áramköröket elhelyezve. Az ily módon megtakarított helynek köszönhetően optimalizálható a modulonkénti csatornák száma, azaz egyetlen, 4 egység magasságú műszerszekrény-térfogatban akár 544 csatornát tartalmazó rendszert is létrehozhatunk.
Az 1. táblázat többféle digitalizáló jellemzőit hasonlítja össze a nagy sávszélességű, nagysebességű moduloktól – mint amilyen például az NI PXIe-5186 típusú egység – egészen a különösen nagy csatornaszámú kártyákig, amilyen az NI FlexRIO-rendszerhez kifejlesztett NI 5752 típusú modul is.
A sávszéleséggel és felbontással kapcsolatos igények függvényében mindenki megtalálhatja a számára optimális csatornasűrűséget megvalósító, NI gyártmányú digitalizálót.
1. táblázat Az NI digitalizálói minden alkalmazáshoz optimális csatornasűrűséget nyújtanak
A második kihívás: több csatorna szinkronizálása
A sokcsatornás rendszerek második fő problémaköre az egyes csatornák adatainak szinkronizálása. Ez a kérdés nehezen oldható meg több, egyenként saját időzítő- és szinkronizálófokozattal rendelkező oszcilloszkóp összehangolásával. Még ha a célműszerként legyártott oszcilloszkópok támogatják is több berendezés szinkronizálását, az eltérő kábelhosszakból és -típusokból adódó órajelcsúszások hatását egyedi kalibrációval meg kell szüntetni. Ráadásul a csatornaszám növekedésével az indító- (trigger-) és órajelek elvezetése a műszerek között egyre nehézkesebbé válik.
Időzítés és szinkronizálás
Számos hagyományos szinkronizálási probléma leküzdhető az ütemező órajeleket és az indító- (trigger) jeleket belsőleg szétosztó, zárt időzítő és szinkronizációs architektúrát is alkalmazó PXI-rendszerek segítségével (2. ábra). Egy PXI befoglaló keret önálló, 10 MHz-es, rendszerszintű referencia-órajelet, egy PXI-triggersínt, csillagpontos indítójel- (trigger-) sínt és a kártyahelyek között kapcsolatot létesítő helyi sínt tartalmaz. A PXI Express keret ezt egy 100 MHz-es, szimmetrikus rendszerórajellel, szimmetrikus jelzésátvitellel és szimmetrikus, csillagpontos kialakítású indítójel- (trigger-) vonalakkal egészíti ki a magasabb szintű időzítési és szinkronizálási igények kielégítése érdekében.
2. ábra A PXI-rendszer időzítő és szinkronizáló architektúrájával az órajel minimális torzulásával és elcsúszásával oszthatók szét az indítójel (trigger) és referencia-órajel vonalak
Az NI digitalizáló moduljainak időzítése és szinkronizálása
A PXI-platform által kínált szinkonizálási lehetőségeken túlmenően az NI olyan képességekkel ruházta fel PXI-alapú digitalizáló egységeit, melyek e folyamatot tovább egyszerűsítik. Legyen szó akár kártyánként egy csatornát tartalmazó elrendezésekről, akár különféle mintavételi sebességekkel működő, több összeszinkronizált keretből felépülő összeállításokról, az NI PXI-alapú digitalizálói ideális áramköri és szoftveres hátteret nyújtanak szinkronizált, nagysebességű, digitális-analóg átalakításhoz.
A sokcsatornás alkalmazásokhoz szükséges programozási feladatokat, például a mintavételi órajelek és az indító- (trigger) jelek elosztásának szoftveres beállítását is megkönnyítette az NI. Az NI hatékony szoftvereszközei – mint például a LabVIEW – segítségével könnyedén összeszinkronizálható néhány csatorna csatornabővítés útján, vagy akár több száz csatorna is az NI-TClk API alkalmazással. A csatornabővítés révén egyszerűen összeszinkronizálhatók a csatornák egy digitalizálón belül, mindössze egy erőforrás-leíró karakterlánccal meg kell adni a digitalizáló csatornákat, amint az a 3. ábrán is látható.
3. ábra Egyetlen panelen belüli szinkronizálás csatornabővítés útján
Több berendezés közötti szinkron létrehozásához az NI kifejlesztett egy szabadalmaztatott, NI-TClk- nevű eljárást, amely a mintavételi órajelek egymáshoz igazítására szolgál, amelyek belsőleg szétcsúszhatnak annak ellenére, hogy fáziszárt hurokkal a 10 MHz-es referencia-órajelhez szinkronizálták őket.
-
A szinkronizált berendezések pontos indítását (triggerelését) teszi lehetővé.
-
A rugalmas NI-TClk megoldás a következő célokra használható:
- nagysebességű, moduláris műszerek szinkronizálása
mintavételi- vagy referencia-órajellel;
- a szinkronizálás kiterjesztése rendszeridőzítő modult
tartalmazó, sokcsatornás elrendezésekben egyetlen
PXI-keretről több PXI-keretre;
- homogén és heterogén szinkronizálás belső vagy külső
mintavételi órajellel működő, azonos vagy eltérő mintavételi
sebességű berendezésekben.
Az NI-TClk API (4. ábra) megkönnyíti a felhasználó dolgát azáltal, hogy az indítási (trigger) beállításokat és az órajel-szinkronizálás konfigurálását három LabVIEW-funkció (VI-rutin) segítségével teszi lehetővé, amelyek révén a kezelt rendszer sokcsatornás oszcilloszkópként jelenik meg. A három LabVIEW alatti VI-rutin nem igényel külső paramétereket, egyszerűen a műszerhozzáférés beállításait tartalmazó tömböt adja át az NI-TClk API részére. Ezzel az architektúrával az egyes berendezések közötti szétcsúszás a legrosszabb esetben 1 ns, jellemzően pedig 200 ps és 500 ps közötti. A mintavételi órajel kézi, berendezésenként külön-külön elvégzett kalibrálásával az eltérések 30 ps alá szoríthatók.
4. ábra Több berendezés csatornáinak összeszinkronizálására szolgáló NI-TClk API
Összetettebb feladat: PXI-alapú digitalizálók több PXI-keretre kiterjedő szinkronizálása
Ha több csatornára vagy pontosabb órajelre van szükség, mint amit egy alapkiépítésű PXI-keret nyújt, akkor a platform kiegészíthető több keret közötti szinkronizálást és precíziós időzítést/szinkront létrehozó modullal, amely a célműszerként forgalmazott oszcilloszkópokra jellemző 100 ppm-es pontossággal szemben 0,05 ppm-es referencia-órajelet szolgáltat. Amennyiben a szinkronizálandó keretek közötti távolság túl nagy ahhoz, hogy az óra- és indító- (trigger-) jeleket megbízhatóan át lehessen vinni kábellel, akkor időalapú szinkronizáló architektúrát is alkalmazhatunk. Az NI időzítő és szinkronizáló megoldásával kiaknázhatjuk az abszolút időalapot használó protokollok – mint például IEEE 1588, GPS vagy IRIG-B – lehetőségeit is a nagy távolságú szinkronizáláshoz.
A harmadik kihívás: igen nagy adatmennyiségek feldolgozása
Az adattárolás és az adatátviteli sín fogadóegység felé mutatott áteresztőképessége mindig a legnagyobb problémák egyike a nagysebességű analóg/digitális átalakításban. Ahogy növekszik a berendezések mintavételi frekvenciája, a GPIB-illesztők átviteli képességei egyre jelentősebben korlátozzák a digitalizáló fokozatok lehetőségeit. A sokcsatornás alkalmazások esetében különösen fontos a rendszer áteresztőképessége és helyi memóriakapacitása, mert több tíz vagy száz csatornából származó adatmennyiség begyűjtése és feldolgozása ugyanazon a fogadóegységen olyan „szűk keresztmetszetet” okozhat, amely megakadályozhatja a helyes működést. Például egy 5 GHz-es mintavételi sebességű és 8 bites felbontású digitalizáló fokozat másodpercenként 5 GB adatmennyiséget állít elő. E hatalmas mennyiségű információ miatt a rendszeren belüli digitalizáló moduloknak nagyméretű helyi memóriával és nagy sávszélességű sínnel kell rendelkezniük ahhoz, hogy veszteség és fennakadás nélkül továbbíthassák adataikat a fogadóegységhez.
Az 5. ábrán a különféle sínrendszerek átviteli képességének összehasonlítása látható. A nagy sávszélességű PXI Express-architektúra még a leggyorsabb digitalizáló egységek által igényelt sebességekkel is képes adatfolyamokat továbbítani a merevlemez felé, illetve a merevlemezről.
5. ábra Az automatizált méréstechnikában gyakran használt sínrendszerek sávszélességének és késleltetésének összehasonlítása
6. ábra Az NI PXIe-1085 típusú befoglaló keret és az NI PXIe-8135 típusú beágyazott vezérlő rendszerszintű áteresztőképessége