Skip to main content
Témakör:

S7-1500 – a Siemens új PLC-családja

Megjelent: 2013. június 19.

A „nagyérdemű“Országjáró körút keretében az ország négy ipari centrumában mutatta be a Siemens a magyar szakmai közösségnek új termékét, az S7-1500 PLC-családot és a TIA-portálnak az új család támogatására kidolgozott V12-ver­zióját. A roadshow utolsó, budapesti állomá­sán lapunk tudósítója is jelen volt.

 

Május 16-án érkezett utolsó állomására, Budapestre az Innovation Tour 2013, a Siemens legfrissebb, stratégiai újdonságnak nevezett termékkategóriáját, az S7-1500 PLC-családot és a szoftvertámogatására kidolgozott TIA Portal V12-t bemutató roadshow. Az egész napos program házigazdája, a Siemens Zrt. Ipar szekciója a rendezvények délelőttjén előadások keretében mutatta be az új platform legfontosabb tulajdonságait, délután pedig az érdeklődők műhelybeszélgetés – divatos szóval workshop – keretében egészíthették ki az előadáson szerzett ismereteiket, majd a kiállított bemutató rendszerek segítségével az első „személyes” tapasztalatszerzésre is lehetőséget kaptak. Az előadássorozat iránti általános érdeklődést az is bizonyítja, hogy egyedül a budapesti helyszínre 100-nál is többen jelentkeztek, és – magánbecslésem szerint – közel 80%-uk meg is jelent, túlnyomórészt a korábbi Siemens PLC-családok használatában járatos, aktív felhasználók köréből. A rendezők tudták, hogy az ilyen szakértő közönségre nem hatnak a hangzatos frázisok, és nincs szükségük a PLC-technológia alapjait bemutató, „népszerű ismeretterjesztő” előadásokra sem. Ezért a rendezvény egyből a lényegre tért: kifejezetten „tömény” műszaki tartalmú, színvonalas prezentációkkal mutatták be újdonságaikat. Egy többórás, „első kézből való”, szakmai információkkal teletűzdelt előadássorozat lényegének összefoglalásához a lap egész terjedelme sem lenne elég – ezért inkább csak arra vállalkozhatunk, hogy az érdeklődők figyelmét felhívjuk arra, minek érdemes utánanézniük.

Az S7-1500 nem „vált le” semmit

Hasonló léptékű termékbevezetés 2010-ben történt a Siemens PLC-knél: ekkor mutatták be az S7-1200 vezérlőcsaládot és a TIA-Portál fejlesztői szoftverkörnyezetet. Az ipari elektronikában, de még annak az egyik leggyorsabban fejlődő ágazatában, a PLC-k körében sem „divat” a néhány évenkénti generációváltás – a PLC-s vezérlőrendszernek működő és karbantartható, támogatott állapotban „ki kell bírnia” ugyanazt a 10-20 esztendőt, ami magának a termelőberuházásnak is az élettartama. Ebben az értelemben az S7-1200 még fiatal terméknek számít, a most bejelentett újdonság, az S7-1500 és a TIA Portal V12 tehát nem ezt váltja le, hanem számtalan tulajdonságát tekintve új szakmai kategóriákat definiál. Tény ugyan, hogy éppen a V12-verzióban szűnik meg bizonyos régi, valóban elavult, új fejlesztésre már régen nem ajánlott modellek támogatása, de a PLC-k teljesítménye és funkcionalitásai időközben oly mértékben bővültek, hogy a bejelentés semmiképpen nem tekinthető a kivezetett család „helyettesítésének”.
    Az új család a beruházó szempontjából könnyebb kivitelezhe­tőséget és a régebbi, bevált megoldások egyszerű migrációját, „újrahasznosítható” megoldásokat és fokozott flexibilitást jelent, a felhasználó viszont a magasabb rendelkezésre állás, a könnyű bővíthetőség és alacsonyabb karbantartási költség előnyeit élvezheti. Kommunikációs szempontból az új családot a Profinet-interfész jelentőségének növekedése jellemzi, a rendszer a vállalat­irányitási „felső szint”, a SCADA felé is nyitott, és minden ed­diginél nagyobb szerepet kapnak az „integrált” funkciók: a szinte minden esetben szükséges kommunikációs protokollok, a web, a terepbusz és az IT-hálózatok kezelésének „beépített”, optimalizált, alaposan tesztelt, gyári megoldásai. A rendszerben hatékony erőforrások szolgálják az ipari biztonság (safety), az információbiztonság (security) és a mobileszközökkel végezhető felügyelet és karbantartás funkcióit is.

A CPU-koncepció

A családra jellemző, hogy a korábbi széles CPU-választékot az egyszerűbb és áttekinthetőbb rendszertervezés, továbbá a felhasználót és karbantartót „zsebbevágóan” érintő készletgazdálkodás miatt egyszerűsítették. Három modell már rendelhető, további ötnek folyik az előkészítése, érkeznek a failsafe-verziók és a nagyobb memóriájú változatok. Kétirányú integrációt vettek figyelembe a tervezésnél: a terepi szinttől a vállalatirányításig húzódó, vertikális bővíthetőséget és nyitottságot, horizontálisan pedig a vezérelt folyamat közvetlen kezelése mellé új funkciók, a logisztika, az anyagkövetés, a késztermékkezelés feladataiból is egyre többet vállalhat magára az új család.
    Az előadásból kiderült – a termék „pozicionálását” megkönnyítendő –, hogy az új család alkalmazásának a középső és felső irányítástechnikai szinten van a legjobb helye (ez a korábbi termékek közül nagyjából az S7-300…400-at jelenti).
    A CPU-k közös design-jellemzője a felnyitható kezelőpanel, amely grafikus menürendszerben a CPU minden fontos üzemi jellemzőjének helyi lekérdezését és beállítását „helyben”, programozó számítógép (PG) nélkül is lehetővé teszi. A kezelőpanel felhajtható, sőt, akár le is választható a CPU házáról, alatta olyan alapvető hardverbeállítások kezelőszervei és interfészcsatlakozók helyezkednek el, amelyeket mindenképpen fontos a szoftveres beállíthatóság körén kívül tartani. A grafikus kijelző plombával is védhető a felnyitás ellen, tehát a hardver kezelőszervek komoly hozzáértést és felelősséget igénylő módosítását észrevétlenül nem lehet végrehajtani. A legnagyobb CPU-modell Ethernet-, Profinet- és Profibus-interfésszel rendelkezik, a kisebbeken csak a Profinetet találjuk.

A „nagyérdemű“

A „nagyérdemű“

 

A főszereplő

A főszereplő


Fontos védelmi funkciókat hordoz a memóriakártya. Ez „ránézésre” egy kereskedelmi flashkártya, azonban számos speciális funkcióval rendelkezik. Garantált 500 ezer írási ciklusra képes, előreformattált, bithibamentes kártyákról van szó; ezek már önmagukban is a megbízható ipari alkalmazás alapfeltételei. Lényegesebb újdonság azonban, hogy a programok futása a kártya beégetett szériaszámához rendelhető, ezért az illegális másolatok nem futnak, ami a know-how védelmének hatásos eszköze. A programfutás azon­ban a CPU gyári számához is köthető, amely viszont az illegális programáthelyezés ellen véd. A jelenlegi CPU-k teljesítményére jellemző a 10 ns-os lebegőpontos utasítás-végrehajtási idő. Ez azzal a ténnyel kiegészítve, hogy a hátlapbusz 25-ször gyorsabb az S7-400-énál, rendkívüli teljesítménynövekedést jelent, amelyre különösen a korszerű gyártásautomatizálási alkalmazásokban lehet nagy szükség.  
    A hardver szereléstechnikája és felépítése az S7-300-hoz ha­sonló, az egység el is fér a 300-as helyén. A kialakításra jellemző, hogy a modulok rögzítősínjein kívül szabványos kalapsín is elhelyezhető, amelyre nem Siemens-eredetű hardver-kiegészítő elemek is felszerelhetők – a kompakt kivitel révén jelentős szekrénykapacitást takarítva meg. A rendszer tápegység+CPU+I/O-modul sorrendben telepíthető. Aktív hátlap még nem került a választékba. (Egyébként a teljes rendszerre jellemző, hogy még lényeges fejlesztések vannak folyamatban, ám a már rendelhető egységekből teljes értékű konfigurációk építhetők fel.)

Kommunikáció, bővíthetőség

Az S7-1500-rendszer fontos elemei a kommunikációs modulok. Ezek fixen programozott kommunikációs protokollokat és „makrofunkciókat” tartalmaznak, és alapját képezik a decentrális bővítésnek is. Lehetőség van ugyanis arra, hogy a decentrális egységbe a CPU helyére kommunikációs modult építsünk be, amely a központi CPU „kinyújtott kezeként” lokálisan vezérli a mellételepített I/O-modulokat. A bővíthetőség fontos követelménye teljesül abban is, hogy a normál és a failsafe-egységek keverten lesznek telepíthetők (a „jövő idő” azt jelzi, hogy az utóbbiak fejlesztése még folyamatban van).

Néhány megjegyzés „a margón”

Az eseményről szóló beszámolómban már eddig sem sikerült többet megvalósítani egy információgazdag előadássorozatból kiragadott szemelvények rögzítésénél. A puszta említésen kívül e helyen reménytelen vállalkozás lenne belemerülni például a TIA Portal V12 új funkcióiba, az S7-1500-ban megvalósuló kommunikációs trendekbe vagy a mindenkit érdeklő licencelési szabályok részleteibe. Bízunk azonban abban, hogy az olvasó az eddigiekből is felismeri, hogy számos innovatív funkcióval és megoldással „felfegyverzett” újdonságról van szó, amely megérdemli a bővebb tájékozódást. A cég munkatársai mindenesetre készségüket fejezték ki minden további érdeklődés kielégítésére. Ide kívánkozik még egy megjegyzés: abból is látszott, hogy a Siemens nagyon komolyan veszi ezt a termékbemutatót, hogy Martin Dale, a cég elnök-vezérigazgatója is megjelent, hogy röviden üdvözölje a meghívottakat.
    A május a közhelyek szerint a szerelem és az aranyat érő esők hónapja. Ezt nem vitatva – saját tapasztalataim alapján – azt is hozzá kell fűznöm: ezeken kívül a műszaki rendezvények hónapja is. Számos esemény „torlódik” erre a rövid periódusra, ezért van némi friss összehasonlítási alapom a Siemens roadshow-jának „minőségi jellemzésére”. Erre azért szeretnék kitérni, mert – anélkül, hogy a közelmúltban általam megtapasztalt többi rendezvény értékét kisebbíteném – állíthatom: a Siemens Innovation Tour 2013 szervezése és lebonyolítása mintaszerűen sikerült. Ebben fontos szerepe lehet a gyakorlatnak – a szervezők a legjobbjukat nyilván a legtöbb tapasztalattal járó utolsó állomáson nyújthatták –, de az előadók felkészültsége, az imponálóan biztos témaismeret (ami egy vadonatúj terméknél annyira nem is természetes), bizonyára mélyebben gyökerezik. Ez abban is megnyilvánult, hogy nem estek a prezentáció szimpla felolvasásának gyakran tapasztalható hibájába. Úgy tűnik, feltételezték, hogy olvasni a hallgatók is tudnak. Persze ezeket az előadásokat nemcsak megtartani, de követni is igényes feladat: egy „tömény” prezentációt és az azt számos részlettel kiegészítő előadást befogadni csak aktív és érdeklődő hallgatóság képes.
    És ha már a prezentációknál tartunk, hadd tegyek még egy – lát­szólag „külsőségre” vonatkozó – megjegyzést. A szervezők – némi munkabefektetéssel – elkerülték az előadások között az előadások feltöltögetését kísérő jellegzetes – tisztesség ne essék, szólva – „szerencsétlenkedést”, a „hova tettem a pendrive-omat”, az „ez nem az én gépem, nem ismerem ki magam a fájlrendszerben” oly sokszor hallott típusmondatait. Ehelyett egy közös „gerincprezentációra” fűzték fel az előre feltöltött anyagokat, egy kattintással már „helyben is voltak”, és tették, ami a feladatuk volt: előadtak a szavak keresgélése, felolvasás, melléfogások és ügyetlenkedések nélkül, láthatóan felkészülten és gördülékenyen, a hallgatók – és nem a vetítővászon felé fordulva. Erre valójában azt kéne mondanunk: nem érdem, ennek mindig, mindenütt így kellene történnie. De mivel olyan ritkán történik így, „üdítő kivételként” érdemes talán megemlíteni.

 

Tóth Ferenc