Témakör:
Hol tart a Nemzetközi Automatizálási Kongresszus szervezése?
Megjelent: 2014. május 21.
A 2013-as lillafüredi folyamatautomatizálási találkozón jelentették be, hogy a 19. DCS-t és a 4. Gyártás-Automatizálási Konferenciát nem a 20. DCS, és nem az 5. GyAK, hanem az első IAC-kongresszus követi. A kongresszus szervezésének aktualitásairól Dr. Jónap Károllyal, a kongresszus programbizottságának társelnökével készítettünk „távinterjút”.
Tóth Ferenc: Legutóbb a 2013-as DCS-konferencia idején, Lillafüreden beszélgettünk az akkor frissen bejelentett IAC-kongresszusról. Ma már nyilván több és pontosabb információ alapján számolhatsz be a fejleményekről.
Jónap Károly: Valóban, már csak azért is, mert a szervezés fontos szakasza zárult le: lejárt a határidő a tervezett előadások kivonatának benyújtására. A kongresszust eleve nemzetközinek terveztük, de még így is meglepett minket a külföldi érdeklődés mértéke: több, mint 15 országból érkeztek előadói jelentkezések. Már tudható, hogy a programbizottság nem minden előadástervezetet fogadott el, már csak azért is, mert az időkeret korlátozza a megtartható előadásokat. A programba legfeljebb közel 60 előadás fér bele, ám ezt a jelentkezők száma jóval meghaladja. A „túlkínálatnak” azonban megvan az az előnye, hogy alapos válogatásra van lehetőség, de ez egyben nagy munka és felelősség is a programbizottság számára.
TF: Mennyire volt nehéz a válogatás?
JK: A kongresszus honlapján is látható, hogy nemzetközi értelemben is ismert és elismert hazai és külföldi szakembereket kértünk fel, hogy működjenek együtt velünk a programbizottság munkájában. Az értékelők viszonylag nagy száma miatt nem is számítottunk 100%-os egyetértésre. Ehhez képest meglepően egységes volt a bizottsági tagok véleménye arról, hogy mely előadásokat fogadjunk el előadásra. Ez – mondjuk így – „hitelesíti” az eredményt, és nagyban csökkenti a szubjektív hatásokat.
TF: Milyen szempontok alapján hagytatok ki előadásokat?
JK: Számos átfedéssel találkozunk a témaválasztásban és a feldolgozás módjában – a hasonló témák hasonló feldolgozásából adódó ismétlődéseket mindenképpen el kívántuk kerülni. Több előadást kellett elutasítanunk nem eléggé innovatív tartalma miatt, vagy mert témaválasztása messze esett a kongresszus célkitűzéseitől.
TF: Okozott-e változást a kongresszus előkészítésének vagy lebonyolításának folyamatában a most megismert előzetes előadáskínálat?
JK: A legfontosabb változás a kongresszus szekciószerkezetének átalakulása, pontosabban szólva finomodása. Amikor közzétettük az előadások benyújtására irányuló felhívásunkat, az akkor megnevezett három témakörrel – folyamatirányítás, gyártásautomatizálás és az automatizálással kapcsolatos informatikai megoldások – csupán vázlatosan jelöltük ki a rendezvény érdeklődésének fő irányait. Az időközben végzett munka és a benyújtott előadásvázlatok megismerése után végül hat szekcióba szerveztük a kongresszus munkáját (megjegyzem: nem mindegyikük tölti ki a kongresszus teljes időkeretét).
-
Folyamatirányítási megoldások és rendszerek,
-
Mérés és műszerezés,
-
Gyártásautomatizálás,
-
Atomerőművi irányítástechnikai megoldások (ezt a szekciót a számos benyújtott előadástervezet hatására hoztuk létre. A váratlanul nagy érdeklődést – legalábbis részben – a Paks 2 megépítéséről időközben született döntés is motiválhatta),
-
Az automatizálás tudományos kérdései (ez a szekció „pontszerző” publikációs lehetőség kutatók, doktoranduszok számára, tudományosan minősített előadások megtartására),
-
Új termékek és megoldások.
Érkeztek természetesen olyan előadásvázlatok is, amelyeket eredetileg önálló területként, a „támogató információs és kommunikációs technológiai” szekció keretében terveztünk bemutatni. Ezeket azonban – az előadás-tervezeteket látva – jól el tudtuk helyezni a végleges szekciók valamelyikében, például valamilyen alkalmazáshoz társítva.
TF: A benyújtott előadás-tervezetek tehát alapos „újratervezést” indokoltak. Hogy lehetne összefoglalni az ennek során felismert változások, „súlyponteltolódások” trendjét?
JK: A hagyományosan DCS-nek nevezett számítógépes irányítástechnika felől egyre inkább a „folyamatközeli”, terepi megoldások felé tolódik az érdeklődés, de még ezen belül is hangsúly-áthelyeződésnek vagyunk a tanúi. Az előadások összetétele és tárgyalásmódja nem igazolta vissza például a terepbuszos technológiákkal és az ipari kommunikációval kapcsolatban várt érdeklődést. Meglehet, ennek az az oka, hogy ez „megállapodott” terület, ahol manapság viszonylag kevés olyan eredménnyel találkozhatunk, amely az automatizálási feladattól függetlenül is önálló szakmai újdonságnak tekinthető. Ezzel szemben még a vártnál is nagyobb érdeklődést tapasztalunk például a szenzorok, távadók, terepi eszközök témakörében. Ennek okát abban látom, hogy ezek az eszközök egyre nagyobb részt vállalnak magukra az irányítástechnikai intelligencia megvalósításából. A decentralizáció a központosított irányítástechnika után a lokális, önálló intelligenciát is hordozó remote I/O-nál sem állt meg, egyre több intelligens részfunkció (a mérésen, érzékelésen kívül például a kalibráció, a diagnosztika vagy akár a jelfeldolgozás is) áthelyeződik a korábban csak puszta érzékelőkként és végrehajtókként működő terepi végpontokba. Ez a trend persze a benyújtott előadás-tervezetek összetételén, az intelligens szenzorok témakörének „felerősödésén” is meglátszik.
TF: Mi az, amit a kongresszussal kapcsolatban szakmai pozitívumként értékelsz, és mit hiányolsz a benyújtott előadásanyagok alapján?
JK: Nagyon örülök annak, hogy az irányítástechnika ezúttal tipikusan nem a „környezetéből kiemelve”, hanem számos szakmai újdonságba és alkalmazásba ágyazva jelent meg. Az „Ipar 4.0”-ként megismert „negyedik ipari forradalom”, az információs technológia, a termelés és a szolgáltatás teljes összefonódása, a folyamatirányítás újdonságai, az ipari biztonság, az ember, a gép és a rendszer kapcsolatának számos kérdése, az életciklus-menedzsment, a megújuló erőforrások, az alternatív energia egyaránt az irányítástechnika szélesebb szakmai környezetben való vizsgálatát teszi lehetővé.
És hogy mit hiányolok? Úgy vélem, a gyártásautomatizálás „nagy felhasználói” a vártnál kisebb számban érdeklődtek. Magyarország ma számos olyan iparágban számít komoly termelőnek, amelyben a gyártásautomatizálás létfontosságú – elég csak az autóiparra gondolnunk. E témakörben tehát a hazai tapasztalatok nem elhanyagolhatóak. Ennek ismeretében több előadást is szívesen láttam volna a gyártásautomatizálás szakmai megoldásairól, a gyártásszervezési tapasztalatokról.
TF: Érthető, ha a kongresszus szervezői a szakmai értéket tekintik elsődleges célnak. De a kongresszusnak a megrendezés költségeit is ki kell termelnie, aminek a sikere elsősorban a résztvevők számától függ. Hogy látod a részvételt a jelenlegi információid alapján?
JK: Egyelőre csak az előadások megtartására irányuló érdeklődés az, amiről biztosat mondhatunk. Ennek alapján a részvételi szándék eléri azt, amit egy „első kongresszustól” reméltünk. A hallgatói jelentkezések határidejétől viszont még hónapokra vagyunk, és a tapasztalatok szerint sokan döntenek a részvételről az utolsó pillanatban. Éppen ezért tartom meglepőnek, hogy máris közel 30 résztvevő jelentkezett – hazaiak, külföldiek vegyesen. Ennek az a jelentősége, hogy – amint lenni szokott – kollegiális körben terjed majd az informális „propaganda”, egymástól kapják az ötletet a kollégák.
TF: Ezen is múlik, lesz-e az első után második vagy többedik kongresszus. De min múlik még?
JK: Mindenképpen a színvonalon, amit nemcsak az idei, hanem az esetleges további kongresszusok érdekében is most kell jó érzékkel „belőni”. Már csak azért is, mert egy első ízben megszervezett kongresszusnál még nincsenek előzetes tapasztalatok, de a mostani válogatás precedens a kongresszus jövője szempontjából. A színvonalhoz ragaszkodni kell, ezért nem lehet válogatás nélkül mindent befogadni – de a válogatás túlzott szigorúságával sem érdemes elriasztani az érdeklődőket.
TF: Ez egy vékony vonal – hogy lehet ezen „egyensúlyozni”?
JK: Az a tervünk, hogy a véglegesített előadásanyagok benyújtása után – ha a téma egyébként megérdemli a szakmai közönség figyelmét, de a feldolgozás módján lenne mit javítani – visszajelzünk a szerzőnek, segítjük abban, hogy az előadása valóban méltó lehessen ahhoz a szinthez, amit a kongresszustól elvárunk.
TF: És ha ez nem jár sikerrel, még ebben a fázisban is lehetséges, hogy egy előadás végül nem kerül a programba?
JK: Elméletileg igen, hiszen nem kell attól tartanunk, hogy téma nélkül maradunk: számos előadás „áll sorban”, hogy bekerülhessen a programba. De bízom abban, hogy az előzetes vázlatokon alapuló válogatásunk helyességét javarészt igazolják majd a végleges előadásanyagok.
TF: Az egyik „dimenzió”, a színvonal mentén tehát magasra tettétek a mércét. Mennyire egységes, vagy épp mennyire sokszínű a másik szempont, a megközelítésnek a gyakorlattól az elméletig húzódó spektruma?
JK: A kongresszustól mindenképpen azt várjuk, hogy az automatizálási szakmáról lehetőleg „teljes keresztmetszetet” mutasson be. Reméljük, hogy a plenáris előadások is „nagy durranások” lesznek, de a szekcióelőadások „lefedettsége” is a marketinggel majdnem határos termékismertetésektől egészen az absztrakt tudományos megközelítésig terjed. A termékfejlesztők, a gyakorlati szakemberek, de a tudományosan is minősített előadások szerzői számára is lehetőséget nyitunk, ami a változatos érdeklődésű hallgatóság számára is folyamatosan ajánl „hallgatni valót”, és ami egy kongresszuson lényeges, látókört szélesítő „átjárást”, bepillantást a rokon témakörök művelőinek munkájába. Bízunk abban, hogy a szakmai eszmecsere és a kapcsolatépítés az előadásprogramon túl is terjed majd.
TF: Ez már csak azért is érdekes kérdés, mert például Lillafüreden, a Palotaszállóból „nem volt hova menni” a résztvevőknek, az egész rendezvényt viszonylag könnyű volt „ egyben” tartani – a naponta reggeltől késő estig tartó, összefüggő – szakmai találkozó és társasági program medrében. Mennyire lesz ez lehetséges Budapesten, amely szélesebb választékot kínál a turisztikai célpontokból?
JK: Egyfelől kivétel nélkül minden résztvevő, aki erre igényt tart, kaphat szállást a rendezvény helyszínéül szolgáló hotelben. A Ramada Aquaworld nem „a város közepe”, ezért reméljük, hogy nem okoz majd nehézséget „együtt tartani” a társaságot a kötetlenebb programokban sem. Mi is számolunk Budapest sokszínűbb lehetőségeivel. Azért, hogy a város megtekintése se vonjon el sok résztvevőt a szervezett kongresszusi programoktól, Budapest legszebb arcának bemutatására a második nap estéjén egy hajókirándulással egybekötött fogadást rendezünk. Bízunk abban, hogy aki velünk tart a kongresszus teljes időtartama alatt, nem „marad le” Budapestről mint turisztikai látnivalóról sem.
TF: Az interjút megköszönve sok sikert kívánunk a további szervezőmunkához.
www.iac2014.hu