Témakör:
A Pollack Expo egy évtizede
Megjelent: 2016. március 09.
A pécsi Pollack Mihály Főiskola évente megrendezett szakmai napjaként indult, mára évtizedes múltú, regionális szakvásárrá és tudományos-szakmai ülésszakká nőtte ki magát a Pollack Expo, amely hazánkban egyedülálló példája a műszaki felsőoktatás és az üzlet, a gyakorlat világa hatékony együttműködésének.
Az egyetemek világában szokatlan, „formabontó” kezdeményezés valósult meg 2007 február végén Pécsett. A Pécsi Tudományegyetem (PTE) Műszaki Karának – illetve jogelődjeinek – ekkor már több mint három évtizedes gyakorlata volt a hallgatók, az oktatók és a tanszékek szakmai munkájának bemutatása a Villamos és Műszaki Informatikus, az Épületgépészeti és Gépészeti, valamint az Építő és Építész Szaknapok keretében. 2007-re azonban kézzelfogható eredményre vezetett a szakmai rendezvények szervezőinek az a szándéka, hogy a szakterületek szerint elkülönülő szervezés helyett – erőiket egyesítve – egyetlen, „integrált” szakmai eseménnyé alakítják át a három évtizedes egyetemi hagyományt, és az egyetem kereteiből kilépve, a szakterületeken működő vállalatok számára is bemutatkozási lehetőséget teremtenek, amely az egyetem hallgatóin kívül a szakmai közönség által is látogatható. Ezzel a – korábban „egyetemi belügyként” kezelt – esemény belépett a szakkiállítások versenypiacára, amelynek szervezői azzal is nyomatékot adtak, hogy ettől kezdve Pollack Expo néven szerepel a hazai kiállítási naptárban. A szakvásár helyszínéül Pécs akkor vadonatúj kiállítási centrumát, az Expo Centert válaszották, amely az egyetemi kampusznál tágasabb keretet bocsátott a kiállítók és látogatók, illetve a kiállítással párhuzamosan továbbra is megrendezett szakmai ülésszak rendelkezésére. Azóta egy gazdasági világválságot is átéltünk, ami megviselte a szakvásárok piacát is; amelynek még nagy múltú szakági kiállítás is áldozatául esett. A kiállítói „hajlandóság” erősen csökkent, az internetes jelenlét is elszívta a piac egy részét, a „direkt marketing” szerepe is a vásári megjelenés rovására növekszik az utóbbi években. Mindezek ellenére a Pollack Expo „állva maradt”, és most már tizedszer, változatlan helyszínen, nagyjából állandó kiállítói kör számára teszi lehetővé az ipari és épületautomatizálási, az építészeti és épületgépészeti hazai kínálat megismerését és a szakmai eredményeket bemutató előadások meghallgatását. Az Expo hagyománya, hogy fokozott hangsúlyt helyez az ipar és a műszaki felsőoktatás kapcsolatának elmélyítésére; a hallgatók ismerkedhetnek a régió vállalkozásainak álláskínálatával, bemutathatják saját eredményeiket, és szakmai versenyeken mérhetik össze felkészültségüket. A Pollack Expo látogatottságát a kezdetekben meghatározta, hogy indulása nagyjából egybeesett a „mérnökkamarai pontrendszer” néven ismert továbbképzés-ösztönző szisztéma létrehozásával, ezért nagyobb távolságból is érkeztek látogatók. Ezt időközben megszüntették. Ezt a látogatottság is „megérezte”, de a kiállítás ezzel együtt – a tudósító véleménye szerint – a maga szakterületén többet mutat be az épületgépészetből és automatizálásból, valamint a megújuló energiák hasznosításából, mint az összes más hazai szakkiállítás együttvéve. Ez pedig azt vetíti előre, hogy az energia-hatékony és magas fokon automatizált épületek iránti igény fokozódásával a Pollack Expo is felértékelődik a jövőben. A kiállítás hangulata ma is – mint a kezdetek óta mindig – kötetlen, „látogató-, kiállító- és diákbarát”, csak az a sajnálatos, hogy az Expo Center állaga láthatóan sokat romlott, amióta a Pollack Expót itt rendezik – sok szempontból méltatlanná vált az esemény színvonalához.
Telt ház a plenáris ülésen (Fotó: Pollack Expo)
A Magyar Elektronika érdeklődése egy ilyen „kettős természetű” rendezvénynek – értelemszerűen – inkább az ipari vetületére fókuszál, de sikerült „mintát venni” a szakmai ülésszak két plenáris előadásából is. Lebilincselően érdekes előadást hallhattunk a mesterségesintelligencia-kutatás jelenéről és várható jövőjéről Sepp Norberttől, az IBM Watson-rendszerének szakértőjétől, de gondolatébresztő volt a Grundfos South East Europe Kft. munkatársa, Erdei István előadása is az energiafogyasztó rendszerekre vonatkozó EU-irányelvek valós hatásairól. Ezt követően villamos, épületgépész, építőipari és környezetvédelmi szekciókban folytatódott az ülésszak munkája, de megrendezték a hagyományos állásbörzét, és a Műszaki és Informatikai Kar hallgatóinak informatikai munkáiból is ízelítőt kaphattak a látogatók interaktív bemutatók keretében.
A bemutatkozó cégek közül – minden professzionális kiállító (köztük a Magyar Elektronika rendszeres üzleti partnerei, például az SB-Controls és a Rohde & Schwarz) érdemeit elismerve – egyetlen kiállítót emelek ki, akivel beszélgetni legalább annyira volt emberi, mint szakmai élmény. Nagy örömömre szolgált megismerkedni Fröhlich Balázzsal, az „egyszemélyes” NuitLab cég képviselőjével. Balázs még egyetemi hallgató, de már nem pályakezdő; „beásta magát” a 3D-nyomtatás részletkérdéseibe. Az első gyári nyomtatójával elkészítette a második, saját elgondolásai alapján „javított kiadást”, jelenleg is új konstrukción dolgozik, és megbízásokat vállal 3D-nyomtatási feladatok és a prototípusnyomtatás területén. Szerintem többet tud a 3D-nyomtatásról, mint a látogatók és a többi kiállítók együttvéve. Szakszerűen, felkészülten tájékoztat, tárgyalóképes, „érzi” a piaci lehetőséget – csupa olyan képesség, amely alapján az egyetemi tanulmányok végeztével már „teljes munkaidőben” vehet majd részt egy kreativitást igénylő, hi-tech piaci szegmens aktív alakításában. További sikereket kívánok neki pályafutásához.
Folyosói hangulatkép (Fotó: Pollack Expo)
Beszélgethettem Kvasznicza Zoltánnal, a PTE Műszaki és Informatikai Kar dékánhelyettesével, a kiállítás egyik „motorjával” is, aki érthető okokból elsősorban az Expo és az egyetem szinergiáit emelte ki. A következőkben az ő szavait idézem:
„A Pollack Expo történetében mérföldkő ez az esemény – ezen a néven a tizedik –, amit próbálunk méltóképpen megünnepelni. Ha világrengető üzletek nem is köttettek a kiállításainkon, de találkoztak cégek cégekkel, beszállítók megrendelőkkel. Az eredeti célunk nem is ez volt, hanem egy hármas kapcsolatot létrehozni a műszaki szakemberek, az ipar és a műszaki felsőoktatás oktatói – de elsősorban a hallgatói – között. Ez a „katalizátorszerep” előnyös a dél-dunántúli cégeknek, de a hallgatóknak is. Itt kifejezetten a gyakorlatorientált, duális képzésre gondolok, amelyben a hallgatók ízelítőt kapnak abból, mit is jelent mérnöknek lenni. Ezt a szerepét – úgy gondolom – betöltötte a Pollack Expo.
Egy nappal a világbemutató után Pécsett a Rohde & Schwarz újdonsága
Nem kis eredmény, hogy ma már a tizedik rendezvényünket nyitottuk meg. Az interneten keresztül korlátlanul elérhető műszaki tartalom elterelte az érdeklődést az ilyen „élő” rendezvényekről – neves szakkiállítások szűntek meg. Hogy mi mégis fennmaradtunk, az az egyetemi oktatók egy lelkes, elkötelezett csoportjának munkáját dicséri. Ezek a munkatársaim a napi munka mellett, a saját kapcsolatrendszerüket felhasználva mozgósították a régió ipari szereplőit. Ezenkívül talán az együttműködő cégek is felismerték, hogy ez nem a hagyományos, üzleti alapon szerveződő szakmai találkozó, hanem híd a gazdaság, az ipar szereplői és a felsőoktatás között, amelynek már régóta nem szabad a régi „elefáncsonttoronyba zárt” módon „tudományt művelnie”, hanem élő kapcsolatot kell ápolnia a gazdaság szereplőivel. Ez karunk egyik fő erőssége. Pécsett nincs olyan nagy ipari bázis, mint Kecskeméten a Mercedes Benz, Győrben az Audi. Emiatt a duális képzés megvalósítása érdekében nagyon nagy kapcsolati hálót kellett kiépítenünk, hogy hallgatóink számára megadhassuk az ipari cégnél szerezhető gyakorlat lehetőségét. Ez nyilván sokszorta több munkával jár, mint ahol az egyetem egyetlen helybeli ipari partnerétől megkaphatja ezt a lehetőséget – és mindezzel együtt dobogós helyen állunk a duális képzés eredményességében. Ebben óriási a Pollack Expo szerepe, mivel egy-két kivételtől eltekintve azok a cégek váltak partnereinkké a duális képzésben, akik az Expo rendszeres kiállítói is. Ezért a tizedik Expóra készülve készítettünk egy számvetést, hogy kiállítóink a tízből hány alkalommal állítottak ki nálunk. Azokat tekintettük „törzsgárda-tagnak”, akik kilencszer vagy mind a tíz alkalommal kiállítottak – egy-egy palack minőségi villányi borral köszönjük meg a bizalmukat. Nem keveset: 45 ilyen céget találtak munkatársaim. A statisztikánál maradva: alkalmanként száznál több kiállítóval számolhatunk. A szakmai ülésszakokon összesen több, mint 800 előadás hangzott el. Amíg a mérnökkamarai kreditrendszer működött, regisztráltuk is a látogatókat: 4000 és 6000 között volt egy-egy Expo látogatóinak száma. A számlálást az utóbbi években már elhagytuk, mert kialakult az a tapasztalatunk, aminek alapján az összképből meg tudjuk állapítani, hogy a látogatottság nagyjából változatlan. Egyetlen komoly negatív hatást észleltünk: a kamarai pontrendszer megszüntetésével a távolabbról érkező látogatók száma érthetően csökkent. Pedig a Mérnökkamara elégedett lehetett velünk: színvonalas, tartalmas előadásokat szerveztünk, amelyek maradéktalanul megfeleltek a továbbképzés követelményeinek, és gondosan ügyeltünk arra, hogy szakmailag jól körülhatárolt szekciókat hozzunk létre. Akkor 120-150 km-es távolságból is eljöttek hozzánk, de vonzáskörzetünk sugara érezhetően csökkent.
Fröhlich Balázs 3D-specialista
A tizedik rendezvényt megpróbáltuk még tartalmasabbá tenni – sokat gondolkoztunk azon, hogy vajon egy, a közmédiából is ismert „húzónevet” szervezzünk előadásaink „alaphangjának” megadásához. Azonban – jellemzően a mai állapotokra – kevés ilyen ismert és elismert személyiség van a műszaki szakterületeken. Az igazán ismert nevek: a 3D-tervezést, a prezentáció fogalmait újraértelmező „nagy nevek” már előfordultak nálunk, ezért a közmédia által talán kevéssé ismert, de jelentős szakmai értéket képviselő előadókat hívtunk meg személyes vagy szakmai ismeretségi körünkből. Olyan kérdéseket kívántunk az előtérbe helyezni, amelyek az egyetem „zászlóshajói”: a 3D-tervezés és a „smart technológiák”, az Internet of Things. Fontosnak tartottuk, hogy a diákjaink ne csak az előadások hallgatóságaként és a lebonyolításban nyújtott segítségükkel jussanak szerephez: interaktív informatikai bemutatókat tartanak egy-egy szakmai team munkájából. Talán az egyetlen terület, ami hiányzik a szakmai portfóliónkból, a járműgépészet és villamosság: ennek ellenére tüzelőanyag-cellás járművet építettek és állítanak ki hallgatóink, indultak és szép eredményeket értek el a Bosch pneumatikus hajtású járgányok részére szervezett versenyén. A Bosch gokart-alapú, autonóm járművek részére kiírt versenyén is helyezettek voltak a versenyzőink – a marketingjük ugyan nem volt első osztályú, de a járművük hibátlanul beállt két teherautó közé. Egy drónfejlesztési projektben parlagfűvel szennyezett területek felmérésére dolgoztak ki módszert. A 3D-kutatások hatékonyabbá tételére GINOP-pályázaton indultunk – szinte nincs is olyan szakunk, amely ne lenne érdekelt e technológia oktatási felhasználása iránt.”
Kvasznicza Zoltán (Fotó: Pollack Expo)
Érdeklődtem, gyakorló oktatóként milyennek látja a mai diákok felkészültségét, képességeit, érdeklődésük irányát. Kvasznicza úr elmondta: „A mai diákjaink a közismert kategorizálás szerint már az Y-, sőt inkább a Z-generációba tartoznak. Kétségtelen, hogy mások, mint elődeik, mások, mint mi voltunk. Ennek a generációnak a fő erőssége a team-munka, kiválóan működnek együtt különféle projektek végrehajtásában. Ez egyrészt annak a következménye, hogy így „szocializálódtak”; olyan korban nőttek fel, amely értékként tekint a csapatmunkára. Ugyanakkor érdekes, hogy nehéz a figyelmüket akár egy teljes 45 perces előadás erejéig is lekötni, nehezen tűrik azt a hagyományos előadás-környezetet, ahol passzív szerepre kényszerülnek. A hallgatói teljesítmény a felvételi minimumpontszámok emelésével nőtt, bár erősen érezhető, hogy a középfokú oktatásban nem kapnak elég jelentőséget a természettudományos tárgyak és a matematika, pedig a körülöttünk levő világot a fizika törvényei határozzák meg, és ezt a matematika eszközeivel lehet leírni. Az általános szemléletformálásból erősen hiányzik ennek a megfelelő szintű képviselete. Egy olyan korban, amikor az informatika mindennapjaink része, érthetetlen módon csökkentették az informatikai képzés óraszámát. Most a frissen beiskolázott évfolyamainknak informatikai alapképzést, szövegszerkesztést, operációsrendszer-ismeretet kell tanítanunk. Van még tennivaló persze az egyetem falain belül is, hogy például a matematikai alapozás célja ne matematikusok, hanem matematikát ismerő mérnökök képzése legyen. Azonban már sok jelét látjuk, hogy közelednek az álláspontok: egyre több matematikai problémát mutatnak be az elvont, „tárgyától megfosztott, denaturált módszer” helyett valós mérnöki problémák matematikai vetületein keresztül. Soha olyan népszerű a matematika tantárgy nem volt, mint amikor egy később matematikussá „átvedlett” – azóta sajnos elhunyt – villamosmérnök kollégánk tanította a matematikát. Ő a „használható” tudás, a célorientált megfogalmazás bemutatását tartotta fontosnak, a „teljesség kedvéért” történő szükségtelen elbonyolítás nélkül. Olyan híre volt, hogy levelező hallgatók jártak be a nappali tagozatosoknak tartott előadásaira.”
SB-Controls PLC épületautomatizáláshoz
Kontakt-Elektro bemutató
Ezúton is köszönöm Kvasznicza tanár úrnak, hogy a lapunk olvasói számára betekintést engedett a műszaki felsőoktatás és a gyakorlat aktuális összefüggéseibe, és kívánok neki és munkatársainak további sikeres munkát az oktatásban és a Pollack Expo szervezésében egyaránt.
Tóth Ferenc
Még több Pollack Expo