NXP: az első kéttápfeszültséges ARM Cortex-M0 mikrovezérlő

A félvezetőiparnak hajdan komoly erőfeszítésébe került, hogy a mikrovezérlőket egyetlen tápfeszültséggel lehessen ellátni. Ehhez képest ellentmondásosan hangzik az NXP újdonságáról, az első kéttápfeszültséges ARM Cortex-M0-ról szóló bejelentés.

Mégis az LPC1100LV MCU, amely egy 1,65…1,95 V-os magfeszültséget, valamint egy 1,65…3,6 V-os I/O-tápfeszültséget igényel, nem jelent visszalépést. Ellenkezőleg: specifikációi elsősorban a teleptálálású mobileszközök szempontjából  kifejezetten előnyösen változtak. Az új eszköz 50 MIPS számítási teljesítményt produkál egy mindössze 2×2 mm-es tokban, teljesítményigénye viszont a harmada a hasonló képességű, 3,3 V-os, egytápfeszültséges típusokénak. A kis teljesítményfelvétel mellett a másik fontos tervezési cél a mélyalvó állapotból való gyors felébreszthetőségvolt. Az új típus az 1,6 μA fogyasztású mélyalvásból mindössze 5 μs alatt tér vissza a teljes teljesítményű állapotba, és a hasonló fogyasztású 8/16 bites MCU-kénál 10…50-szer nagyobb a számítási teljesítménye. A kis teljesítmény felvételnek köszönhető a kis tokozat lehetősége is. A 2×2 mm-es tokozat alig nagyobb a tokozatlan csip méreténél, de 5×5 mm-es méretű tokban is kapható, amely különösen jól illeszthető egyidejűleg a 3,3 V-ot igénylő SPI- és az 1,8 V-os I2C-buszrendszerhez. A típuscsalád 50 MHz-es órafrekvenciáig használható, legnagyobb kiépítésben 8 kB SRAM-mal és 32 kB flashmemóriával rendelkezik, 10 bites, 8 csatornás, 400 kS/s mintasebességű AD-konvertert, SPI, I2C és UART-interfészt, két-két 16 és 32 bites időzítőt tartalmaz.

www.nxp.com