A Hall-effektus talán a leggyakrabban alkalmazott módszer statikus vagy lassan változó mágneses terek érzékelésére. A Hall-szondás érzékelők leggyengébb pontja az egyenáramú ofszet és drift, ezért ma már a Hall-cella kimeneteit beépített elektronikával dolgozzák fel; a jelkondicionálást rendszerint egybeintegrálják a Hall-cellával, sőt, amint az az Allegro MicroSystems ipari automatizálási, valamint automotív célra ajánlott A1128 típusú mágnestérkapcsolóján is látható, további programozható funkciókkal is kiegészítik. Az eszköz Hall-cella DC-ofszetjének és -driftjének elkerülésére csopperstabilizálású erősítőt használ, és egyebek között a felbontása is nagyobb az eddigieknél, ennélfogva a szűk hiszterézisű kapcsolási karakterisztikák is megbízhatóan megvalósíthatók.
Az eszköz a végleges használatba vétel előtt programozható, ami elsősorban széles indukciótartományban beállítható kapcsolási pontot jelent, miközben a hiszterézis változatlan marad. Ezzel jelentősen egyszerűsödik az eszköz beépítése, mivel a mechanikai pontatlanságot a mágneses kapcsolási pont utánállításával lehet kompenzálni. A DC-ofszet hatását egy nagy frekvenciájú belső óragenerátorral vezérelt csopper (szaggató) küszöböli ki, és ezzel lényegesen csökkenthető a Hall-elemes mágnestér-érzékelőkre egyébként jellemző erős hőmérsékletfüggést is. A Hall-cella, a csopper és az erősítő egybeintegrálása minimálisra csökkenti a kis analóg jelszintek feldolgozásánál gyakran jelentkező problémákat. A 3 kivezetéses, „ultra mini” UA-tok pedig egyszerű beépítést tesz lehetővé.