Skip to main content

Szabályozástechnika

Megjelent: 2014. augusztus 08.

Összefoglalás

Mottó helyett

Bevezetésként álljon itt Tuschák Róbert és Fodor György munkáiból – a lényeget kiválóan és tömören megragadó (már az Elméleti alapokban is közölt és ismétlésre méltó) – két idézet:

Megjelent: 2014. július 29.

Hibrid szabályozás rendszertechnikai tervezése – 9

Állapotvisszacsatolás a hibrid szabályozási rendszerben

Az állapotvisszacsatolás célja – mint ahogy azt a folytonosidejű szabályozás kapcsán már részleteztük – vagy a Wp(s) átviteli függvényű folyamat pi pólusainak átrendezése egy előírt pRi póluseloszlási követelmény kielégítésére (mindez annak érdekében, hogy a labilis folyamatot stabilizáljuk és az energiatárolásból származó jelkésleltetéseket csökkentsük), vagy egy az u(t) irányítójeltől és a folyamat x(t) állapotváltozóitól függő J(x,u) költségfüggvény minimalizálásának megvalósítása (LQR-irányítás).

Megjelent: 2014. július 29.

Hibrid szabályozás rendszertechnikai tervezése – 8

A Smith-szabályozó tervezése DI-modell alapján

Korábbi vizsgálataink során már tapasztaltuk, hogy a jelterjedés véges sebességéből származtatható és a folyamat késleltetésében jelenlévő Th holtidő – különösen, ha az a tehetetlenségi tulajdonságból származtatható Tp>0 időállandóival összemérhető – a folytonosidejű zárt szabályozási rendszer üzemelését jelentős mértékben veszélyeztetheti [1].

Megjelent: 2014. július 29.

Hibrid szabályozás rendszertechnikai méretezése – 7

Időoptimális rendszer 

A véges beállású rendszer „lépcsős” időlefolyású uT(t) irányítójele – lásd az előző 56. folytatás 5. és 6. ábráit – a mintavételezési idő ütemének ritmusában gyorsít (uT(t)>0) és „fékez” (uT(t)<0), illetve az n lépést követően állandósul. A gyorsítás első fázisában kihasználható az irányítójel megengedett maximuma, ami az első fékező fázisban már nem jut érvényre.

Megjelent: 2014. július 28.

Hibrid szabályozás rendszertechnikai tervezése – 6 

Hibrid szabályozás tervezése véges beállásra a diszkrét modell alapján 

A hagyományos PID-algoritmusok mellett a DDC-szabályozásokban alkalmazható a h(kTs) hibajel feldolgozásának olyan eljárása is, amelynek eredményeként a folyamat bemenetén működő uT(t) irányítójel az y(t) szabályozott jellemzőt véges idő alatt (véges beállású rendszerek) vagy optimális idő alatt (időoptimális rendszerek) az ua alapjelnek megfelelő végértékére állítja be. A véges beállású rendszerek szabályozási algoritmusainak meghatározása vezet el az időoptimális irányítási algoritmusok meghatározásához is, ezért elsőként ezekkel foglalkozunk.