30 éves a Kontakt Elektro Kft.

Egy családi tulajdonú, hazai villamosipari vállalkozás titkairól kérdezősködni nem egyszerű feladat, de 30 évnyi sikeres működés mindenképpen jó ok arra, hogy beszélgessünk Hirth Ferenccel, a lapunkkal hagyományosan jó kapcsolatokat ápoló, jubiláns Kontakt Elektro Kft. alapítójával.   

Mi vitt rá 30 évvel ezelőtt, hogy vállalkozást alapíts?  

Hirth Ferenc: 1981 szeptemberében Pécsett a cserkúti Mezőgép Vállalat villamos részlegénél dolgoztam, és munkatársammal arról beszélgettünk, hogy amit eddig csináltunk, azt akár vállalkozási formában is folytathatnánk. Ekkor jelent meg ugyanis a rendelet a Gazdasági Munkaközösségekről mint csoportos magánvállalkozási lehetőségről. Veszteni valónk nem volt, belevágtunk. Arra gondoltunk, ha nem sikerül, még mindig visszame hetünk az állami iparba. 1982. május 30-án került pecsét a működésünket engedélyező okiratra. Alapító tőkénk ma már viccesen kevésnek tűnhet, ugyanis hatan, fejenként 3000 Ft törzsbetétet fizettünk be, és kb. 6000 Ft értékű volt az apportként bevitt szerszámok értéke.

Melyek voltak legfontosabb célkitűzések?

H.F.: Arra törekedtünk, hogy mielőbb legyen saját tulajdonú telephelyünk, még ha szerény méretű is. Legyenek jó szerszámaink, és nem utolsósorban, mielőbb jól fizető megrendelőink. Aztán ha marad a bevételből, azt majd az adózás után terveztük felosztani egymás között. Csak hogy a körülményeket érzékeltessem, ekkor még nem volt szja,TB, ÁFA, az összes adóterhelés mértéke nem érte el a 30 %-ot, Nagyon „csórók” voltunk, nem voltak nagy igényeink, örültünk a ránk zuhanó hatalmas szabadságnak, felelősségnek, önállóságnak, és annak, hogy annyit dolgozhattunk, amennyit csak bírunk. Senki nem beszélt bele a munkánkba és egyéb dolgainkba, hatalmas volt a bizonytalanság, de mégis egyre több irigyünk akadt. Igazi „kapitalistaként” kezdtünk, 6 társasági taggal és 2 alkalmazottal, és mindannyian éjt nappallá téve dolgoztunk. Közhelyszámba megy, hogy a nagy cégek „legendáriuma” egy garázsra vezeti vissza a gyökereit – mi ugyan nem gondoltuk „nagy” cégnek önmagunkat, de ez ránk is szó szerint igaz. Mi már exportáltunk is abból a garázsból. Lemondtunk jövedelmünk jelentős részéről, és már a kezdeti szerény bevételekből elkezdtünk építkezni. Hitelt soha nem kértünk. Gazdálkodási alapelveink azóta is hasonlóak. Igyekszünk jövedelmünk minél nagyobb részét fejlesztésekre fordítani, és ezen beruházásokat lehetőség szerint hitelek felvétele nélkül megvalósítani.

Melyek azok a mérföldkövek, melyekre máig szívesen visszaemlékszel?

H.F.: 1983-ban költöztünk be Pécsett a Mohácsi úti 120 m2-es, csodálatos műhelyépületünkbe, mely már a saját tulajdonunk volt. Olyan szintű tervekkel foglalkoztunk, hogy például mikor tudunk vásárolni egy használt, 6-8 éves mikrobuszt vidéki munkáinkhoz és szállításainkhoz. Ez a tervünk 1988-ban valósult meg, egy öreg Barkas lett a „logisztikánk” alapja. 1989-ben már ezzel szállítottuk ki Bécsbe Jerabek úrhoz első nyugati exportra gyártott berendezéseinket. Jerabek úr egyébként azóta is fontos partnerünk, és a kölcsönös üzleti korrektség alapján az elmúlt évtizedekben barátsággá is alakult a viszonyunk – ezt azóta is rendszeresen ápoljuk. A hazai piacra gépi mozgatású, hűtőházi tolókapukhoz gyártottunk jelentős szériában vezérlőszekrényeket, valamint a Carbo robot-kazáncsalád vezérlőegységét fejlesztettük és gyártottuk. A bevált termékek gyártása mellett azonban rendszeresen vetettük fel a „hogyan tovább?” kérdését. Mivel mindig is a gépipar beszállítójaként dolgoztunk, eldöntöttük, hogy fejlődésünk iránya ezután is a gépipari automatizálás lesz. A 80-as években meghatározó partnerünk a Pécsi Sopiana gépgyár, majd később a Beremendi Cement és Mészművek lett. Itt találkozhattunk azokkal a korszerű nyugati készü lékekkel, amelyek későbbi fejlesztéseinket inspirálták. A 80-as évek második felében már többször dolgoztunk külföldön különféle üzembe helyezéseken. (Máig emlékszem arra a megrökönyödésre, amikor az egykori Szovjetunióban végzett munkánk során elmeséltük, hogy mi egy magyar magáncég munkatársai vagyunk.) Hasonló kivételes élményünk volt munkatársunk beszámolója a Kanári-szigeteken végzett üzembehelyezési munkájáról…Takarékosan gazdálkodtunk, technológiánkat folyamatosan fejlesztettük, rendszeresen dolgoztunk Bécsben Jerabek úrnál, majd 1990-től 1993-ig Bajorországban a Krug GmbH-nál. Elkezdtünk kereskedni, elvállaltuk a SICK AG Magyarországi képviseletét.

Hogy meddig és hogyan növekedjen a cég, arra a válaszunk ez volt: „aki nem növekszik, az lemarad”. Ezért elkezdtük telephelyünk bővítését, amihez sorra fel kellett vásárolnunk a szomszédos telkeket. Miután mindig is volt lakatosipari-elektrolakatos tevékenységünk,1995-ben felépítettük 225 m2 alapterületű lakatosműhelyünket, amellyel sikerült teljesen elkülöníteni egymástól technológiáinkat. 2000-ben építettük fel első irodaépületünket, amelyhez egy mechanikai és egy korszerű festőműhely is tartozott. Felvásároltuk a velünk együtt induló és építkező szomszédaink, iparostársaink Futó-Jobbágy-műhelyrészét. 2001-ben alakultunk át kft.-vé. Munkatársaink létszáma ekkor már a 25 főt is meghaladta.

Szerinted hogyan működnek azok a sikeres magyar cégek, akik ma példaképeink lehetnek?  

H.F.: Ezt a kérdést folyamatosan vizsgáltuk mi is, és ma is aktuális kérdésnek tartom. Azt láttuk, hogy nem elég a folyamatosan kemény munka és a jó szakemberek foglalkoztatása. Ennél sokkal több kell. A hatékony értékesítésen, a szigorúan következetes gazdálkodáson kívül a folyamatos beruházások, a technológia és a termékfejlesztés mellett a munkatársak képzése, motiválása és lojalitása rendkívül fontos tényezők. A cégvezetők szervező, irányító és ellenőrző munkája éppúgy elengedhetetlen, mint az üzleti kapcsolatrendszer folyamatos fejlesztése.

Mindig is ügyeltünk arra, hogy erős legyen a csapathoz tartozás érzése, és a cégen belüli közvetlen, családias hangulat. Ennek ellenére az elmúlt 30 év alatt sajnos néhány jól képzett, nyelveket beszélő kitűnő munkatársunk hagyta el cégünket. Valamennyien olyan multicéghez kerültek vezető állásokba, melyek a világpiacon is vezető szerepet töltenek be.  

Hogyan kezeltétek ezeket a helyzeteket?  

H.F.: Igen nehezen. A 4-5 éves vállalati gyakorlatot szerzett mérnököket nagyon nehéz pótolni, hiszen „kinevelésük” rengeteg időbe és energiába került. Perspektívában, bérben az említett multikkal messze nem versenyezhetünk. Mi valóban a jó munkahelyi légkörrel, a mérnöki feladatok változatosságával, az újabbnál újabb kihívásokkal tudjuk motiválni kollégáinkat. Lehetünk persze büszkék a volt kollegáinkra, hiszen ők a nálunk kijárt „jó iskola” nélkül aligha futhattak volna be sikeres személyes karriert. Sokkal több okkal vagyunk büszkék törzsgárdánkra, hiszen már többen is 25 évnél régebben vannak velünk. Nehéz hozzászokni a gondolathoz, hogy már 10 nyugdíjasunk is van. Közülük még hárman dolgoznak.

Hogyan kívántok megfelelni a folyamatosan változó piaci kihívásoknak?  

H.F.: Folyamatos fejlődéssel és termékfejlesztésekkel. 1987-ben kezdtük el fejleszteni induktív és kapacitiv közelítéskapcsolóinkat, melyekből már több mint 100 000 db-ot értékesítettünk. Ipari elektronikus készülékeinket azóta is folyamatosan fejlesztjük. 2006 óta foglalkozunk például hidrogénüzemű tüzelőanyag-cellák fejlesztésével és gyártásával. A fejlesztéseinkben ma már egyre nevesebb kutatóhelyekkel működünk együtt, partnerünk például a BME Gépészmérnöki Kar Polimertechnika Tanszéke, az MTA Természettudományi Kutatóközpont Anyag- és Környezetkémiai Intézete és a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Informatika és Villamos Intézete. A tüzelőanyag-celláinkkal előállított termékek piacképes értékesítésének megkezdését 2013-ra tervezzük.

Széles típusválasztékú villamos fogyasztásmérő szekrénycsaládunk fejlesztését és gyártását 2001 óta folytatjuk. Ebben a termékkörünkben is a megrendelői igényekre válaszoló, rugalmas megoldásaink hozzák számunkra a folyamatos megrendeléseket, persze magas minőségi és alacsony árszint mellett.

Cégünk teljesítőképességét látványosan reprezentálják autóipari beszállításaink, ahol a szigorú minőségi követelmények mellett a komoly mennyiségi igényeknek is meg kell felelnünk. Rendelésállományunk növekedése követelte egy új üzemcsarnok építését, amelyet 2010-ben sikerült megvalósítanunk. A sikeres GOP-pályázatunk segítségével „napra pontosan” egy év alatt sikerült az 1600 m2 hasznos alapterületű komplex üzemcsarnokunkat felépíteni, amelyet 2011. március 1-jén vettünk használatba.

Minden gazdálkodó szervezet életében fontos szerepe van az energiának és költségeinek. A környezetvédelem is sok pénzbe kerül, és erre egyre többet kell költenünk. Üzemcsarnokunk fűtését döntő mértékben talajszondás hőszivattyúra bíztuk (80 kW), a használati melegvízellátást napkollektorok állítják elő, öntözésre és technológiai célokra ciszternákban gyűjtött esővizet használunk. A villamos energiaköltségek csökkentése érdekében hozzáfogtunk 15 kW teljesítményű napelemes „minierőművünk” építéséhez. Közel 1,2 ha területű telephelyünk zöldterületének karbantartását környezetbarát „alvállalkozókra”, egy háromtagú juhcsapatra kívánjuk bízni.  

Szépen hangzik a beszámolód a „zöld” kezdeményezésekről, de vajon megtérülnek ezek a beruházások?  

H.F.: Mindenképpen. Ám nem csak, és nem elsősorban a közvetlen költségtakarékosság vezet minket. Mindig is azt vallottuk, hogy amivel foglalkozol, azt ismerd és tanuld meg, válj olyan mértékben mesterévé a szakterületnek, amennyire csak lehet. A tüzelőanyag-cellás fejlesztésünk például úgy indult, hogy vezérlő- szabályozó elektronikát kívántunk hozzájuk fejleszteni. Ezt viszont csak úgy érhettük el, ha megismerjük a „mögöttes technikát” is. Így jutottunk el odáig, hogy ma már komplett berendezéseket tudunk gyártani.

Ugyanebben a szemléletben dolgoznak kollégáink a villamos vezérlőszekrények tervezése, programozása és gyártása során is. Ha nem ismernénk meg a „mögöttes technikát”, nem tudnánk megrendelőinknek azt a berendezést legyártani, amire valóban szükségük van.

Zöld beruházásainkra visszatérve, évek óta törekszünk energiaköltségeink csökkentésére, azok szinten tartására, mert ez is növeli versenyképességünket. Napjainkban egy kicsit divat is „energiamenedzsmentről” beszélni, bár ez több mint divat, ennek értelme is van. Sokan „mozdultak rá” erre. Kollégáim az elmúlt években saját beruházásaink – és az ott kinyert energiák monitorozása – megvalósításából és üzemeltetéséből rengeteg tapasztalatot és ismeretet szereztek, amelyet már megrendelőinknél is kamatoztatni tudunk. Így kapcsolódnak össze céljaink, célkitűzéseink.  

Mi a „fő csapás iránya”, azaz milyen irányban és területeken kívánjátok fejleszteni üzleti aktivitástokat?

H.F.: Gépipari beszállítóként erősítjük mérnöki tevékenységünket a villamos automatizálás, a villamos hajtások, a folyamatirányítás és a robotizálás területén. Kapcsoló- és vezérlőszekrény-gyártásunkat a rozsdamentes lemezmegmunkálás fejlesztésével erősítjük, és az ipari elektronikai készülékgyártással bővítjük. Folytatjuk ipari automatizálási szakkereskedésünk bővítését, amelybe az idei, jubileumi évünkben egy kis „számmágiát” is beleviszünk, ugyanis 30 éves fennállásunk alkalmából minden hónapban más-más termékkört kínálunk 30%-os kedvezménnyel.

Vágyaink szerint a hazai piacon kellene boldogulnunk. A külföldi példákat ismerve azonban beláttuk, hogy ezt ma már nem érhetjük el a nemzetközi piaci jelenlét nélkül. A széles körű nemzetközi piaci ismeretek döntő mértékben segítik a hazai piacokon való érvényesülést is.

A hidrogénüzemű tüzelőanyag-cellás fejlesztéseink piacra vitele a közeljövőnk egyik jelentős programja. A „Baross Gábor”, és a GOP-os pályázati támogatások segítségével ez év végére kell befejezni mindkét fejlesztési programunkat, amelyeket már a piacképes termékek fejlesztésének kell követnie. Ennek a rendkívül szép és nehéz szakmai kihívásnak nem egyszerű megfelelni. A folyamatos tanuláson és képzéseken részt vevő munkatársaink lelkesedése és szakmai elkötelezettsége, a már elért eredményeink adnak jó alapot jövőbeni üzletágunk sikeres indításához.  

Ismét sokat tudtam meg rólatok és terveitekről. Ennyi munka mellett lesz-e időtök egy kicsit hátradőlni és ünnepelni az eddigi eredményeket?  

H.F.: Hátradőlni semmiképp nem lehet. Ez inkább még több munkával jár, mivel partnereink felé számtalan akcióval és kiadványnyal igyekeztünk nyitni az idei évben. Kollégáim havi rendszerességgel jubileumi hírleveleket küldenek, amelyekből az érdeklődők megismerhetik cégünket, fejlesztéseinket és aktuális kereskedelmi akcióinkat.

De hogy ne csak többletmunkát jelentsen jubileumi évünk, azt tervezzük, hogy szeptemberben kollégáinkkal egy kisebb öszszejövetelt rendezünk, amelyre üzleti partnereinket is meghívjuk. Legtöbbjük visszatérő „kuncsaft”, a velük folytatott eredményes üzleti kapcsolat a mi sikerünknek is a szerves része, a csapatot is régóta jól ismerik, örömünkre szolgál tehát, ha velük együtt ünnepelhetünk.

A családi vállalkozás ma már nyugdíjban lévő, de máig aktív alapítója cégtulajdonosként meghatározónak tartja a baranyai iparos ősök példáját, a szülők és nagyszülők „úri és egyenruha szabósági üzletét”, vagy az építőipari vállalkozást és a vendéglátást, amelyek már a huszadik század első felében is példásan prosperáltak. A családi vállalkozásban már aktívan részt vállaló fiúk, Markus és Olivér mellett már a lassan 1 éves fiúunoka is megismeri azt a „műhelyszagot”, amely várhatóan a legifjabb generációt is hozzásegíti az „iparossá” váláshoz. A magunk nevében ehhez csak annyit tehetünk: újabb sikeres három évtizedet kívánunk a Kontakt Elektro Kft.-nek.  

Tóth Ferenc