Skip to main content

A 19. DCS-konferencia margójára

Megjelent: 2013. november 14.

Kékesi Tamás rektorhelyettes megnyitójaA következő évtől másképp folytatódik a folyamatirányítási szakma hagyományos éves találkozója, megváltozik a két évtizede megszokott rendszer. Rövid, szubjektív beszámoló az idei sikeres konferenciáról, és riport az automatizálási szakma jövő évben bemutatkozó új rendezvénystruktúrájáról.

 

2014 új kísérlete – az első IAC-kongresszus

Nem meglepő: mint egy jól gondozott, „bejáratott” motor, úgy működött a nagy múltú DCS-konferencia az idén (is) Lillafüreden. Megfordult a résztvevők számának, az elmúlt egy-két évben tapasztalható átmeneti csökkenésének tendenciája, ebben az évben ismét 300 feletti regisztrált résztvevő – hallgató, előadó és kiállító – töltötte meg a Palotaszálló konferenciatermeit. Szakmai értelemben sokkal inkább „evolúciós” jellegű előadásokat hallhattunk, és ez nem csak azokra igaz, amelyek egy-egy részterület, például az oroszországi kőolajszivattyú-állomások automatizálásának vagy a telemechanikai rendszerek felépítésének néhány évtizedes fejlődéstörténetét tekintették át. Az ismertetett technológiai újdonságokról (például a virtuális DCS-rendszerekről) is inkább ugyancsak evolúciós jellegű, kis lépésekkel történő térnyerésük kapcsán hallhattunk ismertetéseket. Régi igényt elégített ki a programbizottság azzal, hogy a DCS-konferencia „névadó” – és ezért is érthetően elmaradhatatlan – szekciótémája mellé az idén a folyamatanalitikát választotta a konferencia másik – de nem második –, erőteljes és informatív szekciójának tárgyául. Jó volt hallani ezen belül néhány kifejezetten „környezetorientált” fejlesztésről is, amelyek egyikét a programbizottság is érdemesnek gondolta a plenáris ülésszakba beválogatni. A három éve történt vörösiszap-katasztrófa utóhatásait vizsgáló, vízminőség-monitorozó konténerállomás tapasztalatait is érdeklődéssel figyelhettük, már csak azért is, mert egy ifjú kolléganőnk, Futó Petra (Combit Zrt.) tartotta az előadást, magabiztosan és lényegre törően, a DCS-konferencia történetében eddig szerepelt női előadók sajnálatosan rövid sorához csatlakozva.

Kékesi Tamás rektorhelyettes megnyitója

Kékesi Tamás rektorhelyettes megnyitója

 

A plenáris ülés hallgatósága

A plenáris ülés hallgatósága


    Nem hallhattunk viszont az országban folyó „nagy projektek” jelenéről és jövőjéről – igaz, ennek az okait elsősorban a „szakmán kívül” kell keresni. Biztosak lehetünk abban, hogy az ilyen beru­házásigényes folyamatipari létesítmények építésének, rekonstruk­ciójának fellendülésével számos ilyen – egyelőre nagyon hi­ányzó – előadás hallgatói lehetünk ismét. Ám ezt nem csupán a szorosan vett folyamatautomatizálási, irányítástechnikai szakma várja feszült figyelemmel, hiszen ez a gazdasági növekedés biztos jele és nélkülözhetetlen feltétele, és mint ilyen, mindannyiunk elemi érdeke is. Kisebb – de kkv-nagyságrendű tervező-kivitelező cégek számára többéves megélhetést jelentő – felújítási, bővítési projektekről azonban örömmel hallottam a fehér asztal mellett is központi témaként szereplő, szakmai beszélgetésekben.
    A konferencia haladó hagyománya az előadások szüneteiben a Palotaszálló hátsó teraszán „levegőző” hallgatóság is. Ehhez az idén minden feltétel adva volt. A kellemesen melengető őszi napfényt ugyan a „természetfelelős” intézte el, de az idén – örömteli meglepetésként – már nemcsak a hotel, de a környezete is kiérdemelte a „sokcsillagos” minősítést. Rendezték a Szinva-vízesés környékét és a Palotaszálló alatti teraszos függőkertet is. A már meglevő József Attila-szoborhoz és emléktáblához márványba vésett versidézetekkel díszített, ápolt, gondozott, esztétikus emlékpark is társult, a parkon „tanösvény” halad keresztül, amelynek állomásain elegáns kivitelű, magyar és angol nyelven bőséges információt adó üvegtáblákról szerezhet ismereteket a látogató. A függőkertben valóban nagyvonalúan megoldott közvilágítás és térfigyelő kamerarendszer is helyet kapott, ezért talán remélhető, hogy az EU-pályázatból finanszírozott, szeptemberben befejezett park sokáig szolgál majd a szálló méltó környezetéül.

Kávészünet

Kávészünet

 

Már hivatalos az információ a jövő évi kongresszusról

Már hivatalos az információ a jövő évi kongresszusról


    Úgy vélem, kifejezetten kellemes élmény volt az idén a DCS-rendezvény résztvevőjének lenni. Ez természetesen a megfigyelő újságíró szubjektív véleménye, de bízom abban, hogy sok más résztvevő is osztja. Ezt a rendezőknek, a Miskolci Egyetem Alkalmazott Földtudományi Kutatóintézete munkatársainak köszönhetjük.
A sok éven át a konferencia „motorjaként”, fő szervezőjeként érdemeket szerzett Dr. Jónap Károly az idén engedhette meg magának először azt a viccet, hogy „elegáns kívülállóként” azzal az „álnaiv” kérdéssel forduljon a regisztrációnál szorgoskodó „új generációhoz”, hogy „Tessék mondani, jó helyen járok? Ez itt a décsé-konferencia?”. Ami persze az idén sem jelentette azt, hogy Károly ne kísérte volna figyelemmel az egész eseménysorozatot, de „kézi vezérléssel” beavatkoznia talán már nem kellett. A DCS tehát továbbra is jó kezekben van.
    Szokás mondani, hogy „nyerő csapaton – vagy ez esetben így is mondhatjuk: bevált konfiguráción – ne változtass”. Ennek ellenére a rendező csapat komoly változtatásra szánta el magát. Eddig csak meg nem erősített információként hallhattuk, de most már hivatalosan, az időpont és a helyszín pontos megjelölésével is bejelentették, hogy 2014 nem a huszadik DCS-konferencia éve lesz Lillafüreden, hanem az első IAC-kongresszusé (International Automation Congress – Nemzetközi Irányítástechnikai Kongresszus) Budapesten. Nem véletlen, hogy az új rendezvény nevéből elmaradt a közvetlen utalás a folyamatautomatizálásra, ugyanis a 2014. évi kongresszus egyben a „diszkrét automatizálás” vezető rendezvénye is lesz, a DCS-konferenciát az eddig Kecskeméten, Győrben, majd kétszer Veszprémben megrendezett Gyártásautomatizálási Konferenciával egybeolvasztva. Az IAC programbizottsága a DCS-19 alkalmát használta ki arra, hogy az előadások benyújtására való felhívást (Call for Papers) is közzétegye. A további részletekről a Dr. Jónap Károllyal készített interjúnkból tájékozódhat az olvasó.


Tóth Ferenc

 

Interjú Dr. Jónap Károllyal, az IAC-2014 folyamatautomatizálási programbizottságának elnökével

Tóth Ferenc: Köszönöm, hogy beszélgethetek veled az automatizálási rendezvénynaptárban tervezett jelentős változtatásról. Régi „rögeszmém”, hogy az automatizálás két ágát, a folyamat- és a gyártásautomatizálást nem mindig célszerű élesen szétválasztani, és örülök, hogy ez az elv az IAC megjelenésével a szakmai találkozók szintjén is megjelenik. Milyen szempontokat képviseltek ennek a rendezvénynek a „kitalálása” közben, és milyen reményekkel vágtok neki a szervezésnek?

Jónap Károly: Négy igény merül fel egy ilyen rendezvénnyel kapcsolatban – mindegyik egyforma súllyal esik a latba. Az első, hogy legyen egy integrált Process és Factory Automation konferencia. Ez nem is konferencia, hanem kongresszus lesz az átfogó jellege miatt. A második szempont, hogy nemcsak hogy egy helyen, azonos keretben legyenek rendezve, hanem hogy konvergál a két terület egymáshoz. Ugyanazokat a hardvereszközöket, hasonló szoftvereket használ a két terület, hasznos, ha a felhasználó egy keretben látja a hasonló vagy azonos dolgokat. A harmadik szempont, ami az egész DCS-konferenciák történetén végighúzódik: nem nagyon tudtuk megszólítani a végfelhasználókat – akiknek nem „alapszakmája” az irányítástechnika: a technológusokra, az üzemirányítókra gondolok. Őket is szeretnénk tájékoztatni a világpiac és a fejlesztőműhelyek újdonságairól. A negyedik szempont, hogy Közép-Európában (Svájcot és Ausztriát, Szlovéniát, Lengyelországot és persze magunkat, Kelet-Közép-Európa országait) is beleértve nem volt, és nincs is ilyen rendezvény – ez egy „hiány” a rendezvénypiacon. A reményeinkről pedig annyit: gyakorlott rendezvényszervezők vagyunk, biztosak vagyunk abban, hogy nagyon sok küzdés, esetenként keserűség vár ránk, értetlenséggel, szkepticizmussal találkozunk, lesznek ellendrukkerek, lesznek eleinte nehezen meggyőzhetők, lesznek féltékenységek. Gondoljunk csak arra: némelyik folyamatirányítással foglalkozó cég mennyire nem szerette a DCS-t, mert itt „ütközött”, közvetlenül „összemérődött” volna a versenytársakkal. Ma már egy kicsit más a helyzet, de máig előfordul, hogy egy multicég nem szívesen tart előadást, mert nem szívesen szembesül azzal, mit szól majd hozzá a másik multi versenytárs. Egy nagyobb léptékű rendezvényen, egy kongresszuson kevesebb gátlással, vonakodással vehet részt mindenki, és természetesen ez egy tanulási folyamat is, amelyhez mi, a szervezők teret adunk. Természetesen nem lenne célszerű ezt minden évben erőltetni – alapos mérlegelés után most úgy gondoljuk, hogy háromévente lenne hasznos megrendezni. A közbenső években pedig mindkét konferencia, a DCS és a GyAK rendezői is a saját maguk által helyesnek látott koncepciót követnék.

TF: Beszéljünk egy kicsit a másik részterületről, a gyártásautomatizálásról. Tudjuk, a Gyártásautomatizálási Konferencia jókora késleltetéssel, 2010-ben fogott hozzá önmaga „felépítéséhez”, a saját arculatának kialakításához.
A GyAK az „ifjúkori tapasztalatszerzés” periódusát éli, a DCS pedig a 19 sikeres évével egy „megállapodott”, önálló arculattal rendelkező szakmai rendezvény. Tehát háromévente, most jövőre először tehát két nagyon különböző pályát befutott rendezvény egyesül és hoz létre egy integrált, átfogó képet adó kongresszust. A két szakma sajátosságain kívül tehát
a szervezési tapasztalatok is erősen különbözőek. Hogyan hozható össze ebből a két világból egységes, hatékony szervezés?

JK: Kétségtelen, hogy a két rendezvény múltja, szervezői felfogása is különböző. Mi, a DCS-konferenciákkal már csaknem két évtizedes tapasztalatot szerzett szervezőkként hasznosnak gondoljuk, ha a teljes kongresszus sikere érdekében „fektetjük be” tapasztalatainkat. Ezeket a MATE és a társrendező partnerek rendelkezésére bocsátjuk a kongresszus hatékony és gördülékeny lebonyolítása érdekében.

TF: Nyilván voltatok már Gyártásautomatizálási Konferencián, „megfigyelőként” vagy inkább az együttműködést elősegítő benyomások megszerzése kedvéért. Látható különbség például a két rendezvény szekciószerkezete között. Ez természetesen szakmai okokra is visszavezethető:
a folyamatautomatizálás „zártabb”, áttekinthetőbb mind a felhasználói kört, mind az alkalmazott módszereket tekintve – a gyártásautomatizálás sokkal szélesebb alkalmazási körnek szól –, de a két rendezvény szervezőinek szemlélete, gondolkodásmódja között is lehetnek számottevő különbségek. Hogy lehet ezt „varratmentesen” összeilleszteni?

JK: Az a tervünk, hogy programunkkal a tágan értelmezett automatizáció teljes körét lefedjük. Folyamatirányítási szekció – értelemszerűen – mindenképpen lesz, amely a DCS, a PLC, a „folyamatspecifikus” irányítástechnika és kommunikáció minden területét átfogja. A gyártásautomatizálási szekció (néha egyértelműbb „diszkrét automatizálásról” beszélni) csaknem mindent átfog, ami nem folyamatautomatizálás. Mi az, ami a kivétel? Mindazok a területek, amelyek mindkét szakterületben egyaránt jelen vannak – HMI, adatbázisok, informatikai módszerek. Ezenkívül lesz még egy szekció, amelyben a kifejezetten „ágazatspecifikus” automatizálási módszerek, például épületautomatizálás, speciális autógyártási technológiák. Mindezt azzal egészíteném ki, hogy egy időben legfeljebb három szekcióprogram futna, amely lehetővé tenné, hogy egy érdeklődőnek ne kelljen „kényszerűen” kihagyni bizonyos előadásokat az egyidejűség miatt.

TF: Az a tapasztalatom, hogy a túl sok szekció – de különösen a szekció­előadások időbeosztásának „laza” kezelése – teljesen ellehetetleníti
a szekcióelőadások közötti mozgást.

JK: Valóban – és ennek a fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Még itt, a jelenlegi DCS-en is kerültem olyan helyzetbe, hogy nem sikerült az előzetes elképzeléseimnek megfelelően részt venni két egymást követő, de különböző szekcióban rendezett előadáson – az időcsúszás miatt. Nem öncélú „basáskodás” tehát, ha az elnök ragaszkodik a kiadott időkeretekhez. A mostani DCS-be nincs már „beleszólásom”, de hogy a következő évben, a kongresszuson minden lehetséges eszközzel igyekszünk megelőzni ennek a megengedhetetlen gyakorlatnak a kialakulását, abban biztos vagyok. Ez nagyon komoly kérdés, amit csak egységes és következetes szekcióelnöki gyakorlattal lehet megoldani – ez az előkészítés előttünk álló évének egy fontos feladata – sok más között, természetesen.

TF: Most itt, a DCS-en nagyjából 300-an veszünk részt. Milyen résztvevő-számmal kalkulál a szervezőbizottság?

JK: Pesszimista becslés szerint is 400-500 főnyi érdeklődőt remélünk. Budapesten rendezzük, tehát eleve könnyebben lehet nagyobb számú résztvevőt mozgósítani. Ezenkívül már beszélgettem olyan cégek vezetőivel – és nem is kevéssel, és itt, a DCS-en is többükkel sikerült erről eszmét cserélni –, amelyek érdekeltek lehetnek a kongresszusi részvételben.
A legtöbben megígérték, hogy a jövő évi költségvetésüket már a részvétel költségeinek figyelembevételével készítik, sőt a hozzájuk kötődő partnercégeket is „mozgósítják”, esetleg – ha ez indokolt – egyikük-másikuk részvételét pénzügyileg is támogatják.

TF: Tudjuk, hogy a soron következő DCS „előfinanszírozását” eddig  „félretett pénzből”  végeztétek. Várható-e valamilyen támogatás most a nagyobb cégektől?

JK: Többen felajánlották, de egyelőre nem szeretnénk ezt a lehetőséget igénybe venni.

TF: Sejtem az okát. Egy bizonyára működő, de a valóságban azért majd csak a gyakorlat próbája alapján megítélhető kezdeményezésnél érthető a visszafogottság.

JK: Még egy praktikus információt szeretnék hozzáfűzni a beszélgetéshez: a DCS-hez hasonlóan a kongresszuson is lesz egy hasonló jellegű „desktop” kiállítás, ami persze már a szélesebb témaválasztás miatt is nagyobb terjedelmű lehet – de nem akarunk „költséges” kiállítási módokba bonyolódni.

TF: Kiket lehet megnevezni a kongresszus szervezőinek „vezető egyéniségeiként” vagy éppen hivatalos tisztségviselőiként?

JK: Jómagam a folyamatirányító szekció programbizottságának a vezetőjeként működöm. A gyártásautomatizálási szekcióban ugyanezt
a funkciót Monostori László akadémikus látja majd el, a MATE részéről pedig Bodnár Balázs (evopro) vesz részt a legintenzívebben a szerve­zésben.

TF: Köszönöm a beszélgetést és sok sikert kívánok a tervek megvalósításához.

 

Az IAC honlapja:

http://www.iac2014.hu/