Skip to main content

Bővült a Turck

Megjelent: 2012. december 03.

 

pletA német Turck céget nem kell bemutatni az automatizálás szakembereinek, folyamat- és gyártásautomatizálási termékeik világszerte, de számos hazai vállalkozásban is az eszközkészlet fontos részét alkotják. A Werner Turck GmbH – úgy látszik – a sokat emlegetett válságtól nem zavartatva bővül. A Halver városában felépült legújabb gyártóbázisuk avatására lapunk munkatársát is meghívták.

Egy családi vállalkozás nem csak a családtagoknak családias

A Turck cég magyarországi leányvállalatának ügyvezetője, Róka Mariján meghívására módom volt részt venni azon az ünnepélyes avatáson, amellyel hivatalosan is átadták a termelésnek a már szeptember közepe óta ténylegesen működő, új gyártóművet. Már előre számos kérdés fogalmazódott meg bennem, amelyre a gyárlátogatástól vártam a választ. A legfontosabb ezek közül az volt, hogy vajon ma, amikor a termelő-gyártó cégek kelet felé keresik az olcsóbb munkaerőből adódó megtakarítási lehetőségeket, mi indít egy – a multinacionális környezetben egyébként otthonosan mozgó – német vállalatot arra, hogy Európa szívében, még a fejlett Németországban is a fejlettebb régiókhoz sorolható Ruhr-vidék Sauerland-tájegységét szemelje ki egy jelentős beruházás helyszínéül. Az újságíró ilyenkor megpróbál „fehér lapként” nyitottnak lenni a tények előtt, de az általános trendeket figyelemmel kísérve nem tagadhatja meg önmagát, már előre megpróbál alternatív válaszokat találni a kérdésére, és a helyszíni tapasztalatban egy kicsit a saját teóriája igazolását vagy cáfolatát is keresi.

A hivatalos avatási ünnepség előestéjén vendége lehettem egy zártkörű vacsorának, a cég alapítóinak, vezető tisztségviselőinek és a világszerte működő Turck-érdekeltségek (kereskedelmi képviseletek és gyárak) vezetőinek társaságában. Találkozhattam a két „örökifjú” tulajdonossal, Werner és Hans Turckkal, akik a kilencvenes éveikhez közeledve máig aktívan vállalnak részt a cég vezetésében. Megtudhattam azt is, hogy a Turck-vállalat csak a legfelső szinten, egy vagyonkezelő holding szintjén jelenik meg egyetlen cégként: a műszaki fejlesztés és gyártás a Werner Turck GmbH &Co.KG; a kereskedelmi tevékenységek (marketing és értékesítés) pedig a Hans Turck GmbH &Co.KG szakterülete, de nem véletlen, hogy ez a külső szemlélő számára nem feltűnő. A két cég szoros együttműködésben végzi tevékenységét. A vacsora közben a Hans Turck GmbH két ügyvezető igazgatója szólt a megjelentekhez. Ulrich Turck áttekintette a cég 1960-as években kezdődött történetét, a fejlődés állomásait, amelyek elvezettek a mai helyzethez. Megmutatta a vállalat első „termékkatalógusát”, egy A4-es lapot, amellyel szemben ma a cég 3200 alkalmazottja nagyjából 15 ezer féle terméket forgalmaz az ipari automatizálás piacán, és 27 országban vanank jelen kereskedelmi képviselettel vagy gyártókapacitással. A másik ügyvezető, Christian Wolf pedig – elsősorban gazdasági értelemben – nagyon tárgyilagosan szólt a cég jelenéről és várható jövőjéről, a következő néhány évben követendő stratégiájáról. A vacsora sajátos hangulatát annak a viszonylag ritka alkalomnak is köszönhette, hogy az USA-tól Kínáig a világ legkülönbözőbb tájain dolgozó, egymással napi kapcsolatban álló vezetők személyesen is együtt tölthettek egy kötetlen, jó hangulatú estét.

Gyárlátogatás

A másnapi ünnepség színhelye az új gyártórészleg, a Halverben két év alatt felépült, valóban modern, első ránézésre is igényes ipari épület volt. A vendégek a hivatalos avatóünnepség előtt – meglehetősen kötetlen körülmények között – egy-egy helyi vezető munkatárs kíséretében végigjárhatták az üzem gyártóterületét. Az újonnan avatott, korszerűen felszerelt gyártómű feladata az ugyancsak Halverben már sok éve működő részegységgyártó részleg termékeinek végszerelése, amelyet most három különböző telephelyről költöztettek össze. A munka néhány fázisa (feltételezhetően a kézzel nem elérhető precizitást igénylő, esetleg balesetveszélyes, egészségre ártalmas munkafázisok, mint például a szenzortekercsek csévélése és csatlakozópontjainak előónozása) automatizált; de a végszerelés, a tesztelés nagy része kézi munkahelyeken történik,

 

munkahelyek esztergapad
lasertrim

Kézi munkaállomások

Emlék a múltból a karbantartó ma is használt esztergagépe

Lézeres kalibráló célműszer

 

 

a munkadarabtól néhány centiméterre elhelyezett elszívókkal felszerelt forrasztóállomásokkal és a munkafázis és a termék jellegéhez illeszkedő tesztelő, bemérő, kalibráló célműszerekkel. A gyártóterület és a raktár, valamint a szintek kö­zötti anyagmozgatást automata áruliftek végzik. Látható, hogy a gyártóterületnek szinte a töredékét tölti ki a most üzembe állított, kb. 300 munkahely, a tevékenység bővítésére sok ezer négyzetméternyi, ma még kihasználatlan terület áll rendelkezésre. Nincs is biztos válasz arra a kérdésre, hogy hány munkahelyet igényel majd a gyár, ha eléri a helykihasználás maximumát. Ez erősen függ attól, hogy a későbbi bővítésekben hogyan alakul az automata gyártóberendezések aránya a jelenlegihez képest.

Az avatóünnepség

A gyárlátogatásról visszatérő vendégek egy izgalmas térelrendezésű, esztétikus előcsarnokban gyülekeztek, majd elfoglalták helyüket a színházteremnek is beillő méretű és elrendezésű előadóteremben, amelyet „hétköznapokon” az oktatás és képzés céljaira használnak majd. A meghívott vendégeken kívül a gyártómű dolgozóinak jó része is itt foglalhatott helyet, de azok sem maradtak ki az eseményből, akik nem fértek el a „hétköznapi használatra” nyilván megfelelő, de ilyen „extrém” létszámú összejövetelhez nyilván mégsem elég tágas előadóteremben: a szomszédos étteremben óriáskivetítőkön lehetett követni az eseményt. Az alaphangot az idei német bajnokságot (van ilyen) megnyert halveri „Landsknecht-fanfárcsoport” XV-XVI. századi zsoldos katonák módjára öltözött, zászlókkal, fúvós- és ütőhangszerekkel „felfegyverzett” tagjainak produkciója adta.

landsknecht

Munkában a Landsknecht-fanfárcsoport

 

Ezt követően Werner Turck alapító-tulajdonos elmondta, hogy a 47 évvel korábbi alapítás óta a Turck halveri telephelye gyorsan növekedett, és az új épület adja a további fejlődéshez azt a teret, amellyel a cég a következő évek globális kihívásainak majd megfelel.

Ezután Hannelore Kraft, Észak-Rajna-Vesztfália tartomány miniszterelnöke fejezte ki jókívánságait az eseménnyel kapcsolatban, és hangsúlyozta az olyan középvállalatok különös jelentőségét a német iparban, amelyek a tulajdonos közvetlen szakmai irányítása alatt állnak. Elmondta, hogy a családi tulajdonú vállalatok, mint a Turck is, két, látszólag ellentmondásos fogalom: egyfelől a sikert a nemzetközi, sőt egyre inkább globális piacon, másfelől a helyi hagyományok és a családias vállalati kultúra között teremtenek összhangot.

Üdvözölte az eseményt Friedhelm Loh, a ZVEI (a német elektrotechnikai és elektronikai gyártók szakmai szövetsége) elnöke is, aki kiemelte, hogy az új, többfunkciós épület világosan mutatja a Turck elkötelezettségét, amely példát mutat a német piacnak, hogy nem veszíthetik szem elől érdekeiket a világ és a tengerentúl piacain.

turck-kraft-loh

A megnyitó ünnepi szónokai (jobbról: Werner Turck, Hannelore Kraft, Friedhelm Loh)

 

Dr. Bernd Eicker, Halver polgármestere kiemelte a Turck cég, és személyesen Werner Turck pozitív szerepét a város életében, és érdemei elismeréséül átadta neki azt az oklevelet, amellyel a város díszpolgárává fogadta az idős üzletembert.

Az avatóünnepség hangulatos színfoltja volt az a néhány perces videofelvétel, amelyben a cég munkatársai – fiatalok és öregek, nők és férfiak, európaiak és távol-keletiek – az új épület környezetében az „Ich bin Turck” mondattal fejezték ki a „cégcsaládhoz” tartozás élményét. A filmet látva felismertem a fogadáson az egyik szereplőt, aki elmondta: remek hangulatban készült a gyárat és a munkatársakat bemutató felvétel, amelynek nem hivatalos, „házi használatra” készült „werkfilm” változatán azóta is „jól mulatnak” a munkatársak. Ám amit a meghívottak végül láthattak, a maga „jólfésültségében” is kifejezte azt a szándékot, hogy a Turck munkatársai számára kellemesen teljen a munkahelyen töltött idő is.

Az esemény végére választ kaptam arra a kérdésemre, amely már az induláskor is bennem motoszkált: a halveri gyár építésénél a gazdasági szempontok, a keleti munkaerő olcsóságával szemben mérlegelték a cég hagyományos „beágyazottságát” a Ruhr-vidék környezetébe; és elkötelezettségét abban, hogy a helyi munkaerő számára is elérhető, színvonalas munkát adhassanak. Érezhető volt – és nemcsak a tulajdonos és a csúcsvezetők megnyilvánulásaiból, hanem a munkahelyeken dolgozók jókedvéből és nyugalmából is, hogy a „családi vállalkozás” nem csak az alapítók családjának jelent értéket – azt az ott dolgozók a maguk módján a sajátjuknak, önmagukat pedig a cégcsalád tagjának érzik. És abból következtetve, hogy most láthatóan igényes és tartós létesítményt vettek használatba, sejthető, hogy az elemi gazdasági érdekeken túlmutató döntés „hosszú távra” szól.

Tóth Ferenc

Az épület a szándék kifejeződése

 

atriumHa egy új ipari létesítményre rátekintünk, rögtön látszik, milyen távlatokban gondolkodik a beruházó. Egy alumínium hullámlemezből összerótt dobozt látva sejthető, hogy a tulajdonos az épületet hátrahagyva, a gépeket „elkótyavetyélve”, érzelemmentesen azonnal odébbáll, ha a helyi gazdasági trend – akár csak átmenetileg – kedvezőtlen fordulatot vesz. Ha viszont az épület igényesen tervezett és kivitelezett, méretei és funkciói a jövőbeni igényeket is figyelembe veszik, az arról árulkodik, hogy a tulajdonosnak hosszú távú koncepciója van. A Turck új épületének hangulata egyértelműen ez utóbbi felfogást sugározza. A Turck eddigi legnagyobb „zöldmezős” beruházása kb. két év alatt – határidőre – készült el egy 18·500·m2-es területen, 13·000·m2 hasznos alapterülettel. A kétszintes gyártóműhöz csatlakozó háromszintes főépület átriumához csatlakozik a megnyitóünnepségnek is helyt adó, 700·m2-es auditórium, amelyet üzleti összejövetelek és kiképzési projektek helyszínéül szántak. A modern, „hálózatelvű” elrendezés sok természetes fényt enged a gyártóterületre, de a korszerű világítástechnika minden lehetőségét kihasználták ahhoz, hogy – miközben a korszerű munkavilágítás minden feltételét kielégíti – a világítás minél kisebb „CO2-lábnyommal” terhelje a környezetet. Az épület azonban külsejével is hat: a természetes fény változásaihoz igazodó külső megvilágítás éjjel-nappal látvánnyá emeli a XXI. századi ipari építészet valóban hatásos példáját.