Ipar Napjai – 2015

Véget ért a hazai ipari-gyártástechnológiai kiállítások legnagyobbika, az Ipar Napjai. A kiállítás látogatói már csupán a kiállítók összetételéből is következtethettek a mai magyar iparszerkezet sajátosságaira.

Minden különösebb számszerű összehasonlítás nélkül, „ránézésre” is megállja a helyét az a becslés, hogy az Ipar Napjai a – meglehetősen szélesen értelmezett – hazai technológiai piac legjelentősebb szakkiállítása. A néhány éve bevezetett „váltógazdálkodás” szerint az idén az Ipar Napjai keretében rendezték meg a gépipari gyártóberendezések vásárát, a Mach-Techet is. 

Lapunk a partnereinkkel és olvasóinkkal ápolt szorosabb kapcsolat érdekében jó ideje minden évben kiállítóként van jelen ezeken a rendezvényeken, munkatársaimnak és magamnak is – az esemény időtartamára – a kiállítási csarnok a munkahelyünk, tehát a forgalom és az érdeklődés „csomópontjainak” megfigyeléséből, a különféle szakterületen működő partnercégeink véleményének meghallgatásából számos következtetésre juthatunk.
Az első pillantásra látható, legfontosabb „értékmérő”, hogy a kiállítással – a többéves tapasztalatoktól eltérően – végre sikerült megtölteni a kőbányai kiállítási terület A pavilonját, sőt a szomszédos G pavilon jelentős részét is. Természetesen ez részben annak is köszönhető, hogy az Ipar Napjain az idén egy rendkívül „helyigényes” szakma állt a középpontban, de a kiállítói érdeklődés növekedése még ezt figyelembe véve is tagadhatatlan: a korábbi Mach-Teches években az A pavilon egy része nemegyszer üresen maradt.

Az érdeklődés megoszlását röviden úgy jellemezhetnénk, hogy a Mach-Tech – a fémmegmunkáló gyártástechnológiák, ezen belül is különösen a szerszámgépek és szerszámok kiállítása „ellopta a show-t”. A kiállítók is ezen a szakterületen foglalták el a legtöbbet a kiállítótérből. Ez természetesen technikai kérdés is, hiszen a s­zoba nagyságú CNC-gyártóberendezéseket nem lehet egy 9 m²-es standon bemutatni, és sok gyártó hozott ezekből jó néhány típusból álló választékot. Ha csak a soktonnányi fémmegmunkáló berendezések szállításával vállalt logisztikai feladatok, a beüzemelés és a bemutató üzemeltetés költségeit vesszük figyelembe, egy átlagos kiállító költségvetésének sokszorosát fordították ezek a gépgyártó cégek a kiállítási megjelenésre, aminél már okvetlenül fel kell vetődnie annak a kérdésnek, hogy „megéri-e”. A forgalom, az érdeklődés eloszlása mindenesetre azt mutatta, hogy ezek a kiállítók vonzották a legnagyobb számú és egyértelműen professzionálisnak látszó érdek­lődőt. Számos esetben figyeltem meg látogatókat, akik lényegében „se jobbra, se balra nem nézve” egyenest a szerszámgép-bemutatókhoz siettek – számukra az Ipar Napjai csak a Mach-Techet jelentette. A Mach-Tech-területen láttuk a legtöbb utalást konkrét üzlet­kötésekre is, bár a gépre kifüggesztett „Eladva” felirat nem feltétlenül egyértelmű jelzés: egyaránt utalhat arra, hogy a bemutató példány megvásárlása a vásár alatt, vagy már azt megelőzően történt (valószínűbb az utóbbi, hiszen hat számjegyű eurót nem szokás „hirtelen felindulásból” elkölteni.) Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy ma Magyarországon – a kiállításon bemutatott gyártóberendezések közül – messze a fémmegmunkáló berendezések iránt látszik a legnagyobb érdeklődés, a legnagyobb értékű, fejlett technikai szintű CNC-megmunkálóközpontokat is beleértve. A leg­nagyobb vásárlói érdeklődést megfelelő vásárlóerővel is hitelesítő iparágra csak szórványos utalások alapján tippelhetünk, de talán nem járunk messze az igazságtól, ha a legnagyobb felvevőpiacként az autóipari beszállítókat sejtjük a háttérben.

Érdekes volt megfigyelni, hogy például a robottechnikát bemutató cégeknél nem ilyen egyértelműen koncentrálódott az érdeklődés – ami azt jelenti, hogy láttunk rendkívül sikeres robottechnikai bemutatót és lényegesen kevesebb látogatót vonzó, hasonló profilú standot, és ugyanez mondható el a gyártásautomatizálás más területeit bemutató cégekről is. Egy kiállítási részvétel sikere természetesen sok tényezőből tevődik össze: a márka ismertségén vagy az ajánlott termék vagy szolgáltatás iránti általános igény pillanatnyi helyzetén kívül nyilván a stand elhelyezkedése, a téma „tálalásának” szerencsés megközelítése is jelentősen hozzájárulhat a sikeres kiállítási „zárómérleghez”.

Feltűnő volt – és a mai hazai iparszerkezet sajátosságait jellemzi – az is, hogy míg a komplett, használatra kész termelőrendszerekre erős figyelem összpontosult, a gépépítés és a karbantartás kellékei, a gyártórendszerek bővítéséhez és átalakításához szükséges elemek (például szenzorok) alig-alig jelentek meg a kínálatban, a folyamatirányítás eszközeivel pedig valóban csak „nyomokban” találkozhattunk.

Rendkívül sikeresnek láttunk viszont néhány kis kiállítóterületen jelentős márkákat (például méréstechnikai eszközöket, jelöléstechnikai eszközöket stb.) felvonultató képviseleti cégek bemutatóit, ahol egyértelműen látszott az, hogy az érdeklődés felkeltéséhez milyen komolyan járul hozzá a kiállítók kompetenciája, szakmai „empátiája”, piacismerete. Több ilyen cég vezetőjével beszéltünk a kiállítás alatt, akik egyértelműen sikeresnek érezték részvételüket, és bíztak abban, hogy az általában nem „túldimenzionált”, költségérzékenyen megrendezett bemutató ráfordításai hamarosan megtérülnek.
Végezetül néhány megjegyzés a kiállításszervezéssel kapcsolatban. A látogatók véleményét hallgatva szűrtük le azt a tapasztalatot, hogy sokan szinte tudomást sem vettek a G pavilonról, annyira nem volt hatásos a „jelzésrendszer”, ami az ottani kiállítókra hívta volna fel a figyelmet. Nem vagyok vásárszervező szakember, hogy kész javaslataim lehessenek, de úgy vélem, alkalmasabban „irányított” látogatói forgalommal, több nyitott (értsd: nyitható) ajtóval a G pavi­lont is jobban bele lehetne kapcsolni a kiállítás „vérkeringésébe”. Hasonló a tapasztalatom az A pavilon „főutcái” és a rá merőleges „mellékutcák” látogatottsága, következésképpen marketingértéke közötti szembeötlő különbséggel kapcsolatban is. A „mellékutcákat” sok látogató tényleg csak az értékesebb bemutatóhelyekhez vezető „útvonalnak” használja, és sokan alig vesznek tudomást az ottani kiállítókról. Meglehet, a látogatói viselkedés természetét nehéz lehet megváltoztatni, de éppen a G pavilon mozgalmasabb, a merev „derékszögű” elrendezést fellazító szerkezete lehet a példa arra, hogyan lehetne a „főút” és a „mellékutca” közötti marketingérték-különbségeket csökkenteni.

Kiállítóként az idei Ipar Napjai szervezésével kapcsolatban nem voltak negatív tapasztalataim, a kiállítók és a látogatók száma előnyére változott tavaly óta, de az előző Mach-Teches évhez viszonyítva is. Ami elgondolkoztató: egyes szakterületek, iparágak teljes távolmaradása, néhány – nem épp „kispályás” – piaci szereplő nem túl komolyan vett és/vagy nem eléggé tartalmas jelenléte.
Kívánom, hogy jövőre még tartalmasabb – és a jelenleginél sokkal kiegyensúlyozottabb iparstruktúrát mutató – Ipar Napjain vehessünk majd részt.

Szerző: Tóth Ferenc

Címkék: Ipar Napjai | Mach-Tech