Szeretett kollégánk...

Március 24-én, szerdán déli 12-kor egy percre megállt a közösségi közlekedés Budapesten, hogy osztozzunk azok gyászában, akiktől szeretteiket, barátaikat, ismerőseiket vette el a Covid19-járvány. A pénteki és a szombati halálozási adatok alapján egymillió főre vetítve Magyarországon haltak meg a legtöbben egész Európában.

Napról napra halljuk a megdöbbentő számokat, a statisztikai adatokat, s mindazok, akik valamilyen módon nem érintettek, szinte már egykedvűen veszik tudomásul, olykor még kételkednek is a járvány súlyosságában, valódiságában, amíg hirtelen a közvetlen közelükben nem történik tragédia.
Szerkesztőségünk munkatársait március 20-án nagyon közelről érintette meg egy sorscsapás, elvesztettük nagyon kedves munkatársunkat és talán mondhatom, hogy barátunkat, Herceg Jánost, az online szerkesztői munkáján kívül is mindenféle tevékenységben aktív, segítőkész, a közös munkát mindig jó ötletekkel és nagyon figyelmesen, tapintatosan kimondott bírálatokkal nagymértékben segítő és meghatározó igazi csapattagot. Mindig lehetett rá számítani, munkájában precíz volt és alapos. Örült minden sikernek, de célul tűzte ki mindig egyre jobbat elérni. Kiforrott értékrendje és véleménye volt.
A lapkészítésben eltöltött közös évek lehetőséget adtak egymás megismerésére. Elejtett szavakból nem csupán egy ember, de egy család élete tárult elénk, szinte éreztük az otthoni kellemes légkört, feleségével megélt élményeik, mindennapjaik derűs lenyomatát, apai büszkeségét, iránymutatását, ahogy útját egyengetve támogatta és szerette tinédzser fiát. Tudtuk, hogy szabadsága alatt milyen házfelújítási vagy kertbéli munkákat tervez, de szabadságait az újság szinte meg sem érezte, mivel előre programozta a szabadság ideje alatti online megjelenéseket, hogy semmilyen fennakadás ne legyen.
János feleségének a pandémia idején nem adatott meg sajnos az otthoni munkavégzés lehetősége, ezért a legnagyobb elővigyázatosság mellett is, a munkahelyén több kollégájával együtt megfertőződött, s az ott helyben készített koronavírusteszt eredménye február 22-én pozitív lett, ám ekkor és még bő egy hétig semmilyen betegségre utaló tünetet nem észlelt magán. János – alig pár nappal a felesége első tüneteinek megjelenését követően – március 2-án jelezte, hogy nála is koronavírus-gyanús tünetek kezdődtek. Optimistán ítélték meg a helyzetüket, bíztak a felépülésükben, de Jánosnál a betegség jóval komolyabb lefolyásúvá vált. Betartott minden orvosi tanácsot, mégsem sikerült leküzdenie a vírust.

2021. március 20-án, szombaton, 16 óra 46 perckor,
51 évesen eltávozott körünkből.
János, nagyon hiányzik a vidámságod, humorod, kedves lényed!
De mindez semmi ahhoz képest, amit szerető családod,
feleséged és imádott fiad érezhet!